Orbán Viktor ma délután tizennegyedszer tartja meg évértékelő beszédét. A sokszor csak protokoláris eseménynek ezúttal valódi tétje is van: a miniszterelnöknek egyszerre kéne meggyőznie a sikeresebb jövőről a pár hete még hevesen háborgó piacokat és híveit is. Éppen ezért tippelt még az Index elemzője is békülékeny hangnemet és sok-sok konkrétumot.

Simán lehet, hogy igaza lesz, de az biztos, hogy a tavalyi évértékelő alapján utóbbira nem számíthatunk. Rutinos elemzők persze a dakota közmondások közül is kihámozhatták az egész éven át tartó kormányzati törekvéseket. De azok legfontosabb részleteit még ők sem.

A rengeteg metaforával és a veszélyek folyamatos felemlegetésével átszőtt 2011-es értékelő Magyarország megújulásának gondolata körül forgott. Ez az a pont, ahol a bespeedezett Török Gábor is garantáltan elalszik.

Alaptörvény a háború közepén

Az új Magyarország képét kampányszerű ígéretek és minden korábbinál erősebb harcászati retorika vetítették előre. A beszéd legfontosabb elemei az új alkotmány, a nemzetközi spekulánsok és az eladósodottság elleni harc, valamint a munka világába történő tömeges visszaterelés voltak. Ezek aztán egész évben végig is kísérték a kormányzat kommunikációját. Nemzetközi konfliktusokból pedig új országos rekord született (ld. háborús szövegek, nemzetközi spekulációk).

Kiderült a beszédből, hogy az újjászületés kulcsa az új alkotmány létrehozása, „amely képes lehet szilárd alapot teremteni az egész nemzet számára”. Senkinek nem okozhatott nagy meglepetést, hogy ehhez aztán a nemzet egészéből kizárólag a kormánypártok parlamenti képviselői adják szavazatukat is. Azt azonban ekkor még legfeljebb sejteni lehetett, hogy a szilárd alap a valóságban - a szabadságjogokat néhány ponton azért korlátozó - gumiszabályok dagályos nemzeti giccsbe öntött gyűjteménye. Ahogy az sem volt még világos, hogy az igazi gondok az erre ráhúzott sarkalatos törvényekkel lesznek, amelyek hosszú, kemény küzdelmet hoznak az Unióval, a megmaradt ombudsmanokkal, sőt a legyengített Alkotmánybírósággal is.

Államadósság, elszámoltatás, a munka világa

A 2011-es évértékelő szerint a legnagyobb veszélyt Magyarországra a magas államadósság lavinája jelentette. Ha ez igaz, akkor ez a veszély azóta sajnos csak fokozódott, a tavalyi év végén államadósságunk rekord méretűvé növekedett. Ebben a sorsdöntő témában lehetett a legkevésbé támaszkodni a miniszterelnöki évértékelőből leszűrhető információkra, és az se derült ki azóta biztosan, hogy Orbán Viktor tavaly januárban már sejtette, hogy a következő egy évben kormánya milyen nem ortodox gazdaságpolitikai lépéseket tesz majd.

Az értékelőben csak utalásként, mégis határozott formában jött elő a 2010-es választások egyik kulcsfontosságú ígérete, az elszámoltatás kérdése: „...a tenyerek viszketése nem múlt el... a kormánybiztos úr iparkodjon, mert igény, az van rá”. Nyilvános kommunikációja alapján Budai Gyula kormánybiztos igyekszik is, de igazi nagyvadat még nem sikerült levadásznia. A fontosabb korrupciógyanús ügyletek felfedése mind még az Orbán-kormány megválasztása előtt kezdődött, a várt elszámoltatási úthenger pedig nagyon döcögősen halad.

Orbán legfontosabb konkrét vállalása 2011 januárjában a munkanélküliség csökkentésére vonatkozott: „minél több embert megpróbálni visszaterelni a legális munka világába”.   (A kormány megalakulásakor hangoztatott rendkívül ambiciózus egymillió új munkahelyről ekkor már azért nem volt szó). A Start közmunkaprogram, bár heves kritikák kereszttüzében, de tényleg beindult az év folyamán, ugyanakkor a magánszektorban nem sikerült lényeges foglalkoztatási növekedést elősegíteni. A munkanélküliség 2011 utolsó negyedévében pont ugyanakkora volt, mint egy évvel korábban, de a foglalkoztatottság valóban növekedett 0,7 százalékkal.