A családtámogatás átalakításától kezdve a közmunkaprogramokon át a felsőoktatás reformjáig jó néhány alapvető változást hozott a jövedelmek újraelosztásában a 2010-es fülkeforradalom. Az Orbán-kormány legfontosabb deklarált szempontjai a gyermekvállalás és munkavégzés jutalmazása, és ezek érvényesítésétől a korábbiaknál igazságosabb rendszerek kialakítására számít. Kritikusaik szerint a változások nyertesei a középosztály és az elit tagjai, akik szükségszerűen a szegényebbek rovására járnak jól. Most mondja meg az őszintét: igazságosabb ez az egész?

Rendes társadalompolitikai vita-cunamit indított Amerikában nemrég egy közvélemény-kutatás, amelyben a gazdasági rendszer igazságosságáról kérdezték meg a lakosságot. A válaszadók 45 százaléka tartja általánosságában igazságosnak, míg 49 százalékuk igazságtalannak a rendszert. Kicsit meglepő módon viszont majdnem kétharmad-egyharmad arányban (62 százalékuk) úgy látják, hogy személy szerint velük szemben igazságosan működik az újraelosztás. Joseph Stiglitz, Nobel-díjas sztárközgazdász mindenesetre a kormányzatra nézve rendkívül kritikusnak tartja az eredményt, és úgy nyilatkozott, hogy „a legtöbb kormány el szokott kezdeni aggódni, amikor a gazdaságot igazságtalannak gondolók aránya átlépi a 25 százalékot”.

A Medián legutóbbi felmérése szerint a magyar lakosság 78 százaléka gondolja úgy, hogy az országban rossz irányba mennek a dolgok. Ez a kutatás azonban csak az általános közhangulat és a választási kedv mérésére volt alkalmas, és nem tért ki külön a gazdasági rendszerben bekövetkezett változások megítélésére. Most viszont – értelemszerűen sehogyan sem reprezentatív – felmérésünkben az amerikai mintának megfelelően válaszolhatja meg, hogy igazságosabbnak vagy kevésbé igazságosnak látja az összképet, illetve a saját helyzetét, mint két évvel ezelőtt. A kérdések eldöntésében próbálunk segíteni a legfontosabb változások összefoglalásával.

Egykulcsos személyi jövedelem adó

A leghangsúlyosabb változás az újraelosztásban az egykulcsos adó, amely ugyan úgy tűnik, hogy a kormány egyik mániája, de ettől még simán elsöpörhetik az IMF-tárgyalások. Az adósávok beállítása mindig mindenhol a társadalmi igazságosság kulcskérdése. Az egykulcsos adóztatás híveinek érvei szerint a gazdagabbak így pont a magasabb keresetük arányában fizetnek be többet a közösbe, mint a szegények. Ugyanők a progresszív (tehát a magasabb jövedelmekből nagyobb arányban elvonó) adóztatás visszatartó erejét és az adócsalás nagyobb esélyét hangsúlyozzák. A többkulcsos adó melletti érvek leginkább az egyre növekvő gazdasági különbségek káros hatásaiból indulnak ki, a visszatartó hatással szemben pedig a szuper-progresszív adórendszerek mellett is nagyon hatékony skandináv államokat szokták felhozni. Mint az az Adófizetők napja Facebook-csoport által megosztott alábbi táblázatból kiderül, kétségtelen, hogy a személyi jövedelemadó rendszerének megváltoztatásával az alacsony keresetűek jártak rosszul.

Végtörlesztés

Heves vitákat váltott ki a devizahitelesek végtörlesztésének lehetősége is. Év végéig közel százezer devizahiteles élt a lehetőséggel, ami a bankok piackutatása szerint 50-80 ezer további végtörlesztéssel nőhet a január végi határidőig. A lehetőséget így valójában a devizahitelesek körülbelül 20 százaléka használhatja ki, arról pedig nincsen vita, hogy ők a legtehetősebb, önerővel rendelkező réteg tagjai. A végtörlesztés nem nyújt viszont segítséget a lakásuk és annak hátterében korábbi megtakarításaik elvesztésével fenyegetett családoknak. Gyengíti ugyanakkor mindannyiunk pénzügyi helyzetét, mivel a bankok a többi szolgáltatásuk drágításával fogják visszaszerezni a végtörlesztéssel elvesztett körülbelül kétszáz milliárd forintot.

Nyugdíj

A kormány forradalmi lendülettel vetette bele magát a nyugdíj-kérdésbe is, és akkora einstanddal söpörte ki a padlásokról a magánnyugdíj-megtakarításokat, hogy azt a Pásztor fiúkba klónozott Rákosi Mátyás is megirigyelné. Az Orbán-kabinet harcot hirdetett a korkedvezményes nyugdíjak ellen is, amelyek amúgy a felmérések szerint még a magukat baloldalinak valló állampolgárok szemét is szúrták. A megvalósításba ugyanakkor – nem először – visszamenőleges hatályú törvényhozás csúszott be, ami a jogbiztonság leamortizálása mellett igazságossági kérdéseket is felvet.

Újra akarja szabni a kormány a rokkantnyugdíjra jogosultak körét is, ami érthető lépés annak fényében, hogy Magyarország toronymagas piacvezető a rokkantnyugdíjas szektorban. A bejelentett 220 ezer felülvizsgálat azonban folyamatos csúszások miatt végül nem ment végbe a tervezett ütemben, amelyet eleve rengeteg szakértő tartott betarthatatlannak. Így nem sikerült az idei költségvetésből a tervezett közel százmilliárd forintot megspórolni. Nem világos továbbá, hogyan tudja a ország kezelni azt a (családjaikkal együtt valószínűleg százeres) réteget, amelynek tagjai ugyan tényleg nem rokkantak, de még az eddigi rokkantnyugdíjukkal együtt is a létminimum alatt élnek.

Családtámogatás

Befagyasztotta a kormány a családtámogatási juttatásokat is, nem emelkedik idén se a gyes, se a családi pótlék összege, így reálértéken tovább veszítenek az értékükből. Tavaly viszont már sokkal nagyobb családi pótlékot kaptak a legalább három gyereket nevelő családok, amely apró, de azért a szegényebbek esetében érezhető segítség.

Igazán komoly támogatást a rendkívül kedvező családi adókedvezmény jelent, amivel azonban csak a gazdagok élhetnek. Mivel a rendszer érdemi kihasználásához a gyerekek száma mellett megfelelően magas fizetés is kell, a jól kereső nagycsaládosok akár havi több százezer forintot is nyerhetnek, a legszegényebbek, a jellemzően munkanélküli, sokgyerekes szülők pedig semmit. A szabályozás azért is tűnik különösen cinikusnak, mert a gyerekszám és a munkavállalási lehetőség között fordított összefüggés van: az összes vonatkozó felmérés szerint nehezebben kap munkát az, akinek gyerekei vannak, pláne, ha nő, és pláne pláne, ha a gyerekeit egyedül neveli.

Felsőoktatás

A felsőoktatási törvény is olyan hangsúlyos változásokat hozott, amelyek legalábbis felvetik az igazságosság kérdését. Jelentősen csökkent az államilag finanszírozott helyek száma, ráadásul bizonyos szakok mögül szinte teljesen kivonul az állam, így azok a legtöbb diák számára már csak súlyos összegek megfizetése után válhatnak elérhetővé. A kormány a munkaerőpiac igényeire hivatkozik, és azt állítja, hogy olyan szakokon finanszíroz az eddigieknél jóval kevesebb helyet, amelyek később magas jövedelmeket, azaz a tandíj könnyed visszafizetését biztosítják. Ezt az érvelést azonban nem támasztja alá, hogy míg a jogi és gazdasági szakokon finanszírozott helyeket a töredékére csökkentették, addig az ugyancsak jól fizetett műszaki szakokon nem vágtak túl nagyot. De egyébként is virtigli igazságossági kérdés, hogy a jó kereseti lehetőséget biztosító szakmák rovására finanszírozzuk-e közpénzből a megélhetést nehezebben biztosító, de a társadalomnak valószínűleg mégsem kevésbé fontos szakmákat, például a pedagógiát.

Munkanélküli segély

Átalakult a munkanélküli segély szisztémája is. Míg eddig csak a végzettségéhez igazított munkát volt köteles elfogadni a munkanélküli, az idei évtől a munkaügyi központ által felkínált bármilyen munkára rá kell bólintania. Talán ennél is fontosabb változás, hogy 270 napról 90 napra csökkent az álláskeresői járadék, ez pedig a munkakeresőket a közmunkaprogramban történő részvételre fogja ösztönözni. A közmunkaprogrammal szembeni gyakori kritika, hogy sokszor felesleges látszatmunkába kényszeríti a munkanélkülieket, illetve hogy csak a foglalkoztatottsági statisztikák javítására alkalmas, de ténylegesen senkit nem segít vissza a munkaerőpiacra.

Hajléktalanok, guberálók

Közvetlenül ugyan csak keveseket érintenek, de annál nagyobb igazságossági szólamokat váltottak ki a guberálására és hajléktalanokra vonatkozó szabályok. A guberálást tiltó rendelkezéseket többek között ezen az alapon kaszálta el végül az alkotmánybíróság. A nyolcadik kerületben az életvitelszerű utcai tartózkodást betiltó, tehát a hajléktalan életformát rendeletileg kriminalizáló Kocsis polgármester tevékenysége viszont annyira bejött a Fidesz-frakciónak, hogy egyből hajléktalanügyi referensnek nevezték ki. Bár kezdetben ezzel nem érvelt, de egy idő után Kocsisról kiderült, hogy legfontosabb szándéka a hajléktalanok megvédése a fagyhaláltól, akár elzárás árán is. Mások szerint viszont ehhez inkább a hajléktalan szállókon kéne elégséges számú férőhelyet és biztonságot teremteni, nem pedig fenyegetéssel, rendőrökkel és közterület-felügyelőkkel szopatni a legelesettebbeket. Főleg nem keresztény értékrendre alapozott politika keretében.