A magyar internettel egyidős az az állóháború, amely megjelenik a kisebbségekkel kapcsolatos valamennyi nyilvános vitában, és az ellenvélemények megfogalmazói vélt pártkötődéseik alapján is támadják egymást. A „nácik” és a „szerecsen mosdatók” összeugrásaikban gyakran emlegetik fel egymás pártszimpátiáit. A kommentelők ezzel újabb hamis sztereotípiát erősítenek meg, a valóságban ugyanis a kisebbségekkel, leginkább persze a cigányokkal szemben táplált előítéletesség ma Magyarországon teljesen általános, a pártszimpátiáktól független attitűd.

A Tárki decemberben publikált kutatása is megerősítette azt a több korábbi vizsgálatból is ismert eredményt, hogy a Fidesz és az MSZP szavazói nagyjából ugyanolyan mértékben előítéletesek, és az LMP szavazók is csak kicsit térnek el ettől a mértéktől. Azzal a megállapítással például, hogy a romáknak genetikai hajlamuk van a bűnözésre, a megkérdezettek 63 százaléka értett egyet, pártszimpátiák alapján az LMP szavazók 49 százaléka, a Fidesz szimpatizánsok 60, míg a szocialistákat választók 61 százaléka. Az egyetlen igazán pregnáns eltérést a Jobbik szimpatizánsai mutatták, akiknek 79 százaléka osztotta ezt a véleményt.

Nem tartja meglepőnek az eredményeket Csepeli György szociálpszichológus, aki szerint a romákkal szembeni ellenérzések a magyar állampolgárok többsége számára evidens tudásként adódnak, amit nem igazán befolyásolnak a pártpreferenciák. „Az előítéletesség sokkal mélyebben gyökerező attitűd, mint a pártpreferencia, utóbbi könnyedén változhat, előbbi nem” - mondta a Petőfi utca kérdésére Csepeli.

A hallgatás náci spirálja

Hasonló tendenciákat mutatnak amúgy a külföldi vizsgálatok is. Egy tavaly publikált, az Unió nyolc tagállamában, köztük Magyarországon is végzett kutatás arra a megállapításra jutott, hogy a gyenge, marginalizált csoportokkal szembeni előítéletesség mindenhol közel hasonló mértékben jellemzi a magukat a jobb szél felé pozicionálókat, mint a bal szélre kerülőket. A középen állók a szélsőségeseknél kevésbé előítéletesek, de egymáshoz képest nagyjából egyformán. Így a kutatók arra jutottak, hogy ha más társadalmi csoportokkal szembeni előítéletességről van szó, akkor a politikai érdeklődés hatása, a választási hajlandóság és a politikai szerepre történő vágyakozás elhanyagolható szerepet játszó tényezők.

A szociálpszichológus szerint az igazi probléma amúgy nem azzal van, hogy egy párt nyíltan cigányellenes, hanem ha a többi párt ezen nem háborodik fel, nem ítélik ezt el. Ma politikai öngyilkosságnak számít, ha egy politikus nyíltan szembeszáll az előítéletességgel, ez pedig a hallgatás spiráljának a kialakulásához vezet. A többség a hallgatásával kisebbségbe kerül, hiszen a kisebbségben lévők lármája azt a benyomást keltheti, hogy ők vannak többségben. Az előítéletesség nem fizikai adottság, amelyen nem lehet változtani, de ha túl nagy kockázattal jár ésszerű, előítéletmentes, a “dolgot magát néző” álláspontot képviselni, akkor az elhallgatást szül. 

Vegyesebb lakosság, nagyobb béke

A pártszimpátiákhoz köthető attitűdökkel szemben szociálpszichológiai közhely, és magyarországi kutatások is alátámasztották, hogy az iskolai végzettség fordítottan arányos az előítéletesség mértékével. Csepeli szerint azonban érdemes óvatosan kezelni ezeket az adatokat. Az egyetemet, főiskolát végzettek ugyanis könnyedén ”átlátnak a szitán”, és mivel a kutatókkal szemben is előítéletesek, könnyedén kivédhetik a kérdéseket.

Csepeli hangsúlyozta, hogy az előítéletesség messze legerősebben a közvetlen élettapasztalat mértékével függ össze. Ha egy egyébként a a többséghez tartozó válaszadó olyan helyen él, ahol ő helyileg kisebbségben van, akkor nagyobb eséllyel lesz elutasító, mint akkor ha lakóhelyén is többségben van. Még kisebb az előítéletes attitűd azokon településeken ahol senki sincs többségben és nagyjából kiegyenlítettek az etnikai arányok. A legjobb helyzetben pedig azok a helyek vannak, ahol egyszerre több kisebbség keveredik, például romák, szlovákok, németek, horvátok. Az előítéletességet a távolság táplálja.

Bár a média hagyományos formái lassan kikopnak, Magyarországon még mindig sok az inaktív, idős, alacsony jövedelmű állampolgár, akik rengeteget nézik a televízióban látható műsorokat. Ezek a műsorok vagy egyáltalán nem tematizálják a cigányság helyzetét, vagy éppen az előítéletes cigány-kép megerősítésére alkalmasak. „A boldogult Mónika show-t naponta 700 000 ember nézte, akik ebben a műsorban mindent viszontláttak, amit egy előítéletes ember a cigányokról elképzelhetett. A show legördögibb vonása volt, hogy szereplői romák voltak, akik maguk játszották el a deviáns figurát, melyet a többség elvárt tőlük” - mondja Csepeli, aki szerint érdemi változáshoz viták kellenének, esetek, melyek a maga tragikus bonyolultságában mutatják meg a sokféleséget, amit az előítélet egyetlen kategória hatálya alá sorol.