„365 nap elnyomás, 1 nap képmutatás” - vázolta a problémát az egyik transzparens a magyar feministák nőnapi demonstrációján. Nagyobb időtávlatban nézve a nők emancipációja ugyan nyilvánvalóan a legjobb úton halad, de ez valószínűleg nem vigasztalja azokat a nőket, akik most kapnak nehezebben munkát, kevesebb fizetést, esetleg két nagy pofont csak azért, mert a "szebbik, de gyengébb nemhez" tartoznak.  A Petőfi utca nőnap utáni összeállításban a nők társadalmi diszkriminációját elemezzük. A legfontosabb felmerülő szempontoknál a magyarországi helyzetet próbáljuk röviden összefoglalni, és felvázolni a lehetséges megoldást. (A munkahelyi zaklatás kivételével a kapcsolódó adatok is magyar statisztikákra vonatkoznak.)

Foglalkoztatottság és fizetések
férfiak 60,4 %, nők 50,6 % (2010)

A nők hátrányos megkülönböztetésének talán legfontosabb szegmense az alacsonyabb foglalkoztatottság. A diszkriminációval szemben valószínűleg nem sokat érne önmagában a női kvóta bevezetése. Egyáltalán nem vált be, sőt az eredeti szándékkal ellentétes hatást váltott ki az a jogszabály is, amely tiltja a kisgyermekes anyák elbocsájtását, és kötelezi a munkáltatót a szülési szabadság utáni alkalmazásra. Sok munkáltató ezért eleve nem vesz fel fiatal nőket.

A tiltás és a büntetés helyett a munkáltatók ösztönözése és a családbarát foglalkoztatási megoldások támogatása hozhat eredményt. Utóbbi elsősorban a rész- és a távmunka arányának növelését, valamint az apák könnyebb hazaengedését jelentheti.

Kereset
a nők átlag keresete 21 %-kal alacsonyabb a férfiakénál

Nem jutnak azonban a férfiakkal azonos lehetőséghez azok a nők sem, akik munkát kapnak. A nők átlagosan magasabb iskolai végzettségéből éppen az ellenkezője következne, de a vezető pozíciók – és így a magasabb fizetés - elsöprő többségét férfiak szerzik meg. De a fizetésekben különbségek mutatkoznak még az azonos munkaköröket betöltő nők és férfiak között is. Ez a legmagasabb kategóriába eső vezető menedzserek esetében több mint harminc százalékos eltérés!

Ha direkt szabályozással nem remélhetünk kiegyenlítettebb foglalkoztatottságot, akkor végképp nem bízhatunk a keresetek törvényi kiegyenlítésében. A megoldás valószínűleg a többi fontos szempont, elsősorban a gyermekneveléssel töltött idő és a politikai képviselet kiegyenlítésén keresztül lehetséges.

Gyes-gyed
férfiak 5 %, nők 95 %

A GYES/GYED rendszert ugyan a nők támogatásának tartják, a progresszív társadalomtudósok szerint azonban a foglalkoztatási-támogatási rendszer részeként valójában éppen az anyák kiszolgáltatottságát és hátrányos társadalmi pozícióját betonozza be. Az európai átlaghoz képest a Magyarországon kapható GYES/GYED összege és időtartama kifejezetten magasnak, a bölcsödei helyek száma viszont rendkívül alacsonynak számít.

Betlen Anna közgazdász szerint a főfoglalkozású anyaság rossz kényszerhelyzet, mely eredményeként a nők teljesen kiszorulnak a munkaerőpiacról. „A jelenlegi munkaerőpiac olyan emberképpel dolgozik, aki egész nap ráér, nincsenek gyerekei, se idős szülei, nem beteg, és életében a legfontosabb prioritása a munkahelye. Amíg ez a kép a meghatározó, addig a GYES marad a legjobb megoldás, de akkor nem szabad meglepődnünk az alacsony gyerekszámon és a rövid élettartamon.”

A nemek közötti egyenlőséget elsősorban a könnyen elérhető bölcsőde és óvodahálózat, valamint az anya és az apa között megosztott GYES segítené elő. A skandináv országokban a születésszámot is jelentősen növelő modell azt jutalmazza, ha előbb az egyik, aztán a másik szülő megy GYES-re.

Politikai képviselet
férfiak 91,2 %, nők 8,8 %
(Magyar Országgyűlés, 2010-14)

Az Európai Unióban Magyarországon a legalacsonyabb a nők nagypolitikai reprezentációja. A pártok közül az MSZP alkalmaz - egyharmados - női kvótát a jelöltlistáin. A kvóta elleni erős érv, hogy tovább gyengíti a legalkalmasabb politikai döntéshozók kiválasztását. Támogatói szerint viszont a nők nagyobb aránya a legfelsőbb döntéshozatali posztokon önmagában is segítene lebontani a nemi szerepekről kialakult sztereotípiákat, és így idővel szabályban rögzített kvóta nélkül is a képviselők átlagosan fele nő lenne.

Családon belüli erőszak
férfi elkövető: 95 %, női elkövető: 5 %

Viszonylag új, de annál forróbb társadalmi téma a családon belüli erőszak. Az elsődleges áldozatok ugyan nem a nők, hanem a gyerekek, de a párok közötti erőszak eloszlása alapján nyilvánvaló, hogy a kérdés szorosan kapcsolódik a nemek közötti egyenlőtlenséghez. Bár a vonatkozó statisztikák az adatgyűjtés nyilvánvaló nehézségei miatt rendkívül hiányosak, a felmérések eredményei abban mégis feltűnően egybevágnak, hogy az Unión belül az egyik legrosszabb helyzet Magyarországon van. A nőkkel szembeni erőszak ellen küzdő legnagyobb magyar civil szervezet, a NANE adatai szerint minden ötödik magyar nőt rendszeresen ér családon belüli erőszak, és ezekben hetente legalább egy nő életét veszti!

A Parlament 2003-ban ugyan kötelezte magát arra, hogy egy éven belül törvényi kereteket dolgoz ki a családon belüli erőszak kezelésére, érdemi előrelépés azonban azóta sem történt. Az érintett szakemberek (rendőrök, védőnők, pszichológusok, orvosok) képzéséből teljesen kimarad a probléma kezelése, így a legtöbb esetben fel sem ismerik azt.

Munkahelyi zaklatás
férfiak 10 %, nők 30-50 %

Egyelőre maga a fogalom is tisztázatlan. Rendszeresen merülnek fel kezdeményezések, de ezek aztán sosem jutnak el a megvalósulásig. Az esetek megítélését mélyen gyökerező előítéletek mozgatják. Feminista jogvédők gyakran hangsúlyozzák, hogy a munkahelyi zaklatásnak legtöbbször semmi köze a szexhez, hanem „pusztán hatalmi kérdés, más alárendeltségével történő visszaélés”.