Apró, de rendkívül plasztikus adalékkal járulhatunk hozzá az utolsó óráit élő Schmitt-korszak természetrajzához. Megbízható forrásból úgy értesültünk, hogy az elnök nem rég a munkahelye tőszomszédságában lévő Magyar Országos Levéltárba látogatott, ahol többek között egy XIII. századi oklevéllel kápráztatták el. Az ilyen régi okiratoknak már tudományos szempontból is nagyon komoly értékük van és általában jól is néznek ki. Nem csoda, hogy Schmitt Pálnak megtetszett, ezért helyben elkérte a levéltár igazgatójától. Forrásunk szerint az igazgató megígérte, hogy eljuttatja az elnöki hivatalba az oklevél fénymásolatát, de az elnök az eredetit szerette volna, ami "jól mutatna a tárgyalója falán". A Petőfi utca szikár szakmaiságához méltatlan húzás lenne azon rugóznunk, hogy Schmitt Pál mennyire ragaszkodik egy oklevél eredetiségéhez, mindenesetre ezúttal nem kapta meg, csak a fénymásolatot.

(Egyébként mire számít ma este? Lemond vagy nem? Szavazzon itt!)