„Váratlanul kiderült a feladata” az első sora annak a versnek, amit L. Simon László kulturális államtitkár-jelölt publikált tíz évvel ezelőtt. A fordulatokban gazdag és tanulságoktól se mentes műnek már eddig is legtöbbet idézett részlete az utolsó harmad eleje: "a hazai művészettörténet elfelejtkezett rólam / miközben én már párizsban báboztam / iskolát alapítottam / és egy röhögő törpét követtem / akivel szétbaszott zsidó kurvák seggéről készítettünk / gipszlenyomatokat". Nem lennénk most Deutsch Tamás helyében.

A sajtóban már korábban megjelent találgatásokat beigazolva L. Simon László váltja Szőcs Gézát a kulturális államtitkári székben. Az országos politikában 2010 előtt ismeretlen, két éve viszont az Országgyűlés kulturális bizottságát és az Nemzeti Kulturális Alap bizottságát is elnöklő fideszes képviselő ezzel a kultúrpolitikai szamárlétra csúcsára ért.

Viszonylag keveset tudhatunk az új kulturális főember múltjáról, de nyilvánvalóan predesztinálja pozíciójára, hogy a kultúra több különböző területén is alkotott már. „Furcsa műanyag vagyok, aki túl sok mindennel foglalkozik” - válaszolta még 2010-ben az Indexnek arra a kérdésére, hogy elsősorban költő, fényképész, szerkesztő vagy borász.

Bár saját honlapja alapján „vizuális költeményeivel, elektrografikával számos csoportos és egyéni kiállításon is szerepelt”, L. Simon művészete minden jel szerint leginkább lírájában teljesedik ki. Több kötete is megjelent, így éppen a tegnapi bejelentésre esett az ezúttal nem verseiből, hanem esszéiből összeállított könyv bemutatója. A művész-politikus irodalmi orientációját jelzi továbbá, hogy korábban a Magyar Írószövetség titkára volt és jelenleg is a választmány tagja.

A költő több verse is elérhető a PRAE című irodalmi folyóirat 2002-ben megjelent online kiadásában. A Petőfi utca a leendő államtitkár ezúttal sokszorosan adekvát "váratlanul kiderült" című versével köszönti az új kulturális helyzetet.

L. Simon László

váratlanul kiderült

váratlanul kiderült a feladata

*

az ember a természeti csapásokat

gyakran a vég kezdetének tekinti

én piramist építettem

meg akartam szabadulni a halál és

az újjászületés végtelen körforgásától

hogy hihessek a végpont felé haladó világban

és isten haragjában

az utóbbi években az erőszak vizsgálatával foglalkoztam

beléptetőrendszereket

és tűzfalakat dolgoztam ki

koktélokat kevertem

de egy hibás paszvörd miatt el kellett hagynom az állomáshelyem

internáltak és ápgrédeltek

azóta utazásaim során egy turul és egy griff őrzi az álmomat

szociálisan érzékenyebb lettem

a boldogság érzete az élet értelme

vallottam akkor

s vallomásaimat a technikai fejletlenség miatt

tanítványaim nagyapám régi írógépén rögzítették

valaki más országa volt a mienk

emeletes házakkal és kis nyaralókkal

ahol a férfiaknak nincs felesége

és a gyerekek úgy énekelnek

mint a csalogány

elégedett vagyok

erős a lelkem

a belső nyugalmam

elektronikus jelekkel védem

előjegyezték az új szemem

újra kutatni vágytam

feltérképezni távoli világokat

megkeresni a karatecsippem

kőkriptába zárt lelkét

telepatikus és telekinetikus erőm miatt sokan veszélyesnek tartottak

megműtöttek

felnyitották a fejem

egy időre mindenem elvették

de nem vesztettem el a hatalmam

csak a nagy érzelmi viharokat nem bírom

ilyenkor semmi sem igaz

de minden megengedett

egy egészséges emberi lény mellett akartam feküdni

trombitálni kezdtem

tudományos karrieremet zeneire akartam cserélni

dallamokat jegyeztem le egy kottás füzetbe

pszichologizáló tanulmányokat írtam

a tibeti zenéről

marékszámra dobáltam magamba szpídet

s évekig inasként dolgoztam egy keleti bazárban

a hit és a tudomány elválaszthatatlan

ezt véstem egy kőtáblába

mikor szerelemes lettem a második feleségembe

felépülésem érdekében kolostorba vonultam

ápolóimmal az arisztokrata művészet problémáiról társalogtam

aggályaimat jeleztem az illetékeseknek

de csak a vizsgálat lezárása után válaszoltak

a hazai művészettörténet elfelejtkezett rólam

miközben én már párizsban báboztam

iskolát alapítottam

és egy röhögő törpét követtem

akivel szétbaszott zsidó kurvák seggéről készítettünk

gipszlenyomatokat

stílust és technikát váltottam

ősi szőtteseim

indiai tudományos kutatásaim emlékeit dolgozták fel

ráadásul

szerda esténként

nő voltam

és a vasárnapi matinék idejére

lombszoknyát húztam

díjakat nyertem

jellemem tisztasága

politikusi alkatom és kompromisszumkészségem

korunk legnagyobbjai közé emelt

s életem derekán felavatták

daliás termetem első monumentális emlékművét

lehetőséget kaptam saját társulatom megszervezésére

saját életemről írtam darabot

de képzeletem szabadjára engedése

problémák sorát generálta

ezért művem megszabadítottam

a dekadens improvizatív elemektől

*

a bársony ráncai kisimultak

a festékfoltok eltűntek

a formák torzulásai

alig észrevehetővé váltak

már a szar szagát sem érzem

Kövesd a Petőfi utcát a facebookon is!