Baráth Zsolt képviselő nem sejthette, hogy milyen hercig zsidózós szezont indít el, amikor az Országgyűlés egyik áprilisi ülésén beböfögte Tiszaeszlárt. A jobbikos képviselő szónoklatát több szobor és temető megrongálása, Schweitzer főrabbi inzultálása, Horthy- és Prohászka-szobrok faragása és a nyilas kötődésű Nyírő József országos felfedezése követte. De, hogy a legundorítóbb történet se múljon el vidámság nélkül, váratlanul kirobbant Szegedi Csanád származási ügye is.

Magyarországon nincs nagyobb antiszemitizmus, mint más európai országokban - mondta alig pár nappal Baráth képviselő felszólalása előtt Schiffer András az EBESZ antiszemitizmus ügyi megbízottjának, aki előtt megvédte a kormányt is: "a magyar kormány politikájában demokrácia-deficit van, antiszemitizmus nincs". Schiffernek valószínűleg igaza volt. Könnyen lehet ugyan, hogy az antiszemitizmus-Európa-bajnokságon éppen azóta húztunk bele annyira, hogy már reális cél a kieséses szakasz elérése, de a kormánypárt vezetői valóban nem rasszisták, nem is antiszemiták. Még a másodrangú író hamvaival turnézó Kövér László sem. Antiszemita politikus nem nyomul a Holokauszt áldozataira emlékező menet élén.

Meggyőződésüktől független kérdés

A Fidesz prominensei nem meggyőződésük alapján, de nem is annak ellenére keverednek antiszemita történetekbe, Horthy-kultuszba, Új Színházba. Mint az közismert, politikai meggyőződésük saját hatalmuk megtartásánál, de inkább növelésénél kezdődik, és ott is ér véget. Minden lépésük ennek a szempontnak van alárendelve, és ez a szempont zsidó témában egyelőre gyakrabban vezet normális, mint antiszemita lépésekhez. Aktuális hatalmi stratégiájuk diktálja Orbán vonatkozó megszólalásait: „minden kisebbséget megvédünk”, Áder látogatását a főrabbinál, az antiszemitizmust megfigyelő rendszer ötletét is. A Jobbik pozíciói, a nagyjából párt nélküli liberális szavazók érzékenysége és a nyugati kapcsolatok alakítása gyúrja ki a végeredményt.

Nem biztos azonban, hogy a hatalmi logikából mindig ez az eredmény következik majd, ahogy a kisebbségek védelmének ügyét időnként már most is felülírják egyéb szempontok. Roma témában például szinte mindig.

A romák helyzeténél nincsen ma Magyarországon súlyosabb társadalmi probléma. És nincsen undorítóbb, egyúttal veszélyesebb jelenség a romákkal szembeni gyűlölet-cunaminál. Az állam akkor se tudná egyszerre megoldani a romák rettenetes oktatási, lakhatási és munkaügyi helyzetét, ha komoly szándék, jó program és konjunktúra lenne. De az általános gyűlölködésen még így is simán lehetne enyhíteni. Az iskolai szegregáció felszámolása, a „cigánybűnőzéssel” kampányoló ámokfutók elszigetelése, a közszolgálati média megtisztítása a szalonrasszizmustól nem pénzkérdés. De elriasztaná az esetleg még megnyerhető mérsékeltebb Jobbik-szavazókat, sőt Fidesz-szavazókat lökhetne jobbra, a nyugatot pedig az antiszemitizmushoz képest egyáltalán nem érdekli, nem is érti.

Bezzeg MSZP

A romák szopatásában nemhogy országos, de regionális konszenzus van. És ahol egy jelentékeny méretű kisebbség nap mint nap megszívja, hogy oda született, ahova, ott garantáltan szívni fog a környezetükben mindenki más is.

Egyetlen szerencsénk, hogy itt a váltópárt, az európai értelemben vett MSZP, amely közleményben tudatta, hogy roma provokátorok zavarták meg a nagykátai Orbán-ellenes tüntetését. Ezzel kapcsolatban három fontos kérdés maradt. Egyrészt, honnan tudják? Megkérdezték az ellentüntetőket a származásukról? Ha esetleg félig vagy negyedrészt romák is voltak köztük, akkor roma - nem roma vegyescsapat támadott? Másrészt, mi köze az egész ügyhöz az ellentüntetők származásának, és mi késztethette arra az MSZP akármilyen ügyosztályát, hogy ezt közleményében hangsúlyozza? Harmadszor és főleg, hogy a modern szociáldemokrata csöcsbe lehet még pozíciójában az, aki ezt kiadta?

Nem a törvényen múlik

Magyarországon bő két héttel ezelőtt meghozták az első elmarasztaló ítéletet holokauszttagadás miatt. A törvényt összehozó pártok lobogtathatják antirasszista harcuk bizonyítékát, fellélegeznek az antiszemita hullám áldozatai. Pedig semmi okuk rá.

A szólásszabadság törvényi korlátozása veszélyes történet, könnyebben félrecsúszhat, mint Szegedi Csanádon a sábeszdekli, és pont azokat korlátozhatja akiket eredetileg védeni hivatott. Talán még ennél is nagyobb baj, hogy az elcseszett büntetőtörvény eltakarja a politikai eszközök szükségességét. És azt is, hogy az országot nem néhány történelemhamisító futóbolond veszélyezteti, hanem a kórusban cigányozó tömegek és a kedvükért szaloncigányozó politikusok.

Semmi esély a nácik visszaszorítására, amíg nem áll ki az összes mérvadó közéleti figura egyetlen nagyon világos és ügydöntő üzenet mellé: a cigánybűnőzőzés egyrészt undorító hazugság, másrészt mindannyiunknak káros. Ahogy most állunk, minden más ügy mellékes.