A hét elején jelent meg a Nemzeti alaptantervről (NAT) szóló kormányrendelet, így eldőlt, hogy szeptembertől milyen tantervhez igazodhatnak a pedagógusok. Bár az alaptanterv számos alapvető változást hoz magával, a leghevesebb reakciók mégis egy látszólag marginális ügy, az irodalomórákon választható szerzők névsora miatt törtek ki. A listára felkerült ugyanis három, sokak szerint szélsőjobboldali szerző is: Nyirő József, Wass Albert és - a saját antiszemtizmusával idővel szembeforduló - Szabó Dezső. A szakember egyszerű politikai kampányt, az erdélyi irodalomtörténész a kormány teljes kudarcát leplező ideológiai küzdelmet lát a botrány mögött.

Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár az ATV műsorában a magyar irodalom sokszínűségének bizonyítékaként látta Nyírőék bekerülését. Elmondása szerint sok kérést kaptak, magánemberektől, szakemberektől, tanári közösségektől, hogy emeljék be a szerzőket, az alaptanterv megalkotásakor pedig csak ehhez alkalmazkodtak. A NAT februárban megjelent vitaanyaga, melyet az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet hozott nyilvánosságra, még nem tartalmazta ezeket az írókat a választható szerzők listáján, a véleményezés során azonban több mint 640 magánvélemény érkezett be, és többségük az irodalomórák tananyagát kifogásolta.

Tanterv politikai megrendelésre?

Kemény kritikával fogadta a három szerző műveinek oktatásáról szóló elképzelést a Magyartanárok Egyesülete. A szervezet elnöke, Arató László a Petőfi utcának elmondta, hogy nem feltétlenül a szerzők életművével van problémájuk, sokkal aggályosabbnak látja a bekerülésük történetét. Szerinte nem igaz Hoffmann Rózsa állítása, hogy spontán kanonizáció zajlott volna. Wassék bekerülését egy jól szervezett kampány eredményének látja, amely mögött a Jobbikhoz több szállal is kötődő Takaró Mihály irodalomtörténész áll. Arató szerint nem az állampolgárok felől érkező semleges nyomásról volt szó, hanem erőteljes médiafellépéssel összekötött tudatos szervezkedésről. 

Nem véletlen, hogy az eredeti tantervtervezet még nem tartalmazta ezeket a neveket, hiszen ezek a szerzők ma politikai szimbólumok, akiket szélsőjobboldali körök tűztek a zászlajukra – mondta Arató, aki egyébként elismeri a szerzők érdemeit is: „Szabó Dezsőt a legnagyobb magyar pamfletíró volt, Nyirő korai novellái is nagyszerűek, és Wass első regényei is meglehetősen jók voltak. Ugyanakkor egész pályájuk megítélése körül sosem volt szakmai konszenzus. Éppen ezért épül féligazságokra az az érv, amit a bekerülésük kapcsán szokás hangoztatni, hogy itt igazságtételről lenne szó, hogy akiket a kommunista rendszer el akart hallgattatni, azokat kell visszahelyezni hajdani helyükre.”

Wass Albertnek például sosem volt nagyobb szakmai megbecsültsége, pályakezdését üdvözölték, de sosem tartották kiemelkedő szerzőnek, Wass pedig fokozatosan a szórakoztató irodalom irányába ment el. Tény, hogy a legolvasottabb szerzők egyike, de ilyen erővel Vavyan Fable-t is be lehetne venni az alaptantervbe. Nyírőt egy jó másodvonalbeli szerzőnek tartja Arató, akinek kezdeti sikereit azonban elhomályosította Tamási Áron Ábeljének színrelépése. A fő probléma az, hogy a hely, ahova a kánonban Nyirőt szánják, nem lyukas: Tamási Ábel-trilógiája és Tersánszky Józsi Jenő Kakukk Marcija ugyanazokat a motívumokat hozza, melyben Nyirő jó, csak sokkal magasabb irodalmi színvonalon. Arató véleménye szerint Szabó Dezső sokkal jelentősebb hatású és nagyobb író, mint a másik két vitatott szerző, ugyanakkor bármennyire is kiváló könyv Az elsodort falu, kitartott expresszionista pátosza miatt a mai fiatalok számára gyakorlatilag olvashatatlan. Szabó beválogatása politikai szempontból is kilóg Wass és Nyirő mellől, hiszen élete előrehaladtával erőteljesen antifasiszta és németellenes lett, saját, még Az elsodort faluban is felbukkanó antiszemitizmusát is megtagadta.

Arató szerint tehát nem esztétikailag értéktelen szerzőkről van szó, mindhármuknak vannak fontos, jól sikerült műveik, ugyanakkor a Nemzeti alaptantervbe nagyon kevés szerző kerülhet be, és ez a három szerző egyszerűen nem üti meg a belépési szintet. Önmagában nem is lenne baj azzal Arató szerint, hogy egyes írók szélsőjobboldali nézeteik ellenére bekerülnének az alaptantervbe, a gond az, hogy úgy fest, ezek a szerzők éppen ezért kerültek be. Szabó Lőrinc például a század legfontosabb költőinek egyike, ezért helye a tananyagban vezérkultusza és rövid időn át tartó heves Hitler-rajongása ellenére sem kérdőjelezhető meg. A három vitatott szerző esztétikai szempontból nem felel meg annak a mércének, amely a kánonbakerüléshez kell. 

Nem egyedülálló a hazai eset 

Hasonló politikai beavatkozási kísérlet Romániában is végbement, ahol a konzervatív nyomás sokkal erőteljesebben kötődik az ortodox egyházhoz. „Egyelőre nulla eredménnyel, de folyamatosan próbálják érvényesíteni saját vulgár-ortodox szemléletüket a nemzeti tantervben, amely az 1989-es fordulat után egy nyitott, izgalmas, éppen történő román irodalomba vezette be a diákokat” – mondja Selyem Zsuzsa, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatója.

Az erdélyi irodalomtörténész is a politikai és társadalmi vonatkozását emeli ki a magyarországi történetnek: „Miután a kormány egyik elvetélt gazdaságpolitikai döntését hozza a másik után, kétségbeesetten keresi önlegitimációjának lehetséges forrásait. A teodicea módszeréhez nyúlnak, azaz a lehetséges világok legjobbjaként adják elő azt a helyzetet, amelyben egyébként egyre szélesebb rétegegek kerülnek kiszolgáltatott és kilátástalan helyzetbe. Erre az ámításra egy kirekesztő, öndédelgető, nagyon egyszerű érzelmi húrokat pengető, eszképista ideológia a legalkalmasabb.”

Selyem szerint hiba lenne elmenni abba az irányba, hogy esztétikai alapú viták induljanak el most Nyírő és Wass művei kapcsán, ehhez ugyanis a magyar irodalomtörténetnek vissza kéne butulnia vagy száz évet és elfeledkeznie azokról a prózai folyamatokról, melyeket kortársaik, például Kosztolányi, Füst Milán vagy Szentkuthy Miklós indítottak el. Selyem ugyanakkor arra számít, hogy az irodalomtudomány területén nagyon szép irodalomszociológiai dolgozatok fognak majd születni erről a témáról, ám az így kirajzolódó képnek aligha fognak örülni majd azok, akik most ezt a kanonizációt erőltetik.

Lett volna miért változtatni

A kánon átalakítása mellett amúgy bőven lehetett volna hozni szakmai érveket. A már idézett Arató László szerint a most elfogadott irodalmi kánonnak ugyanaz a hibája, mint az előzőnek: kezelhetetlenül túlzsúfolt. Az idáig érvényes listát Szegedy-Maszák Mihály és kollégái állították össze 1978-ban. Az a kánon olyan szervesen épült be az irodalomoktatásba, hogy idővel a kerettantervek és az irodalomkönyvek is erre épültek rá. Ezt képviselte a mai napig leginkább elterjedt Mohácsy Károly-féle irodalomkönyv is. Erénye volt, hogy amennyire csak lehetett, ideológiamentesen, pusztán irodalomtörténeti mércék szerint rakták össze, amiért a hetvenes évek végén egyébként heves baloldali kritikákat is kapott.

Az összeállítással kapcsolatos legnagyobb gond mára a túlzott tudományos maximalizmusa lett. Jelentősen megváltoztak az olvasási szokásaink, az irodalom társadalmi szerepe is érezhetően visszaszorult, ráadásul csak frontális oktatásra volt alkalmas. Arató szerint aki ahhoz a kánonhoz ragaszkodik, egyszerűen nem vet számot a realitásokkal.

A sok változtatás ellenére azonban az új kánonba is feldolgozhatatlanul sok szerző került be. Ráadásul a felépítése lehetetlenné teszi a kortárs irodalom felé történő nyitást, Kertész Imrét leszámítva nem szerepel köztük élő író. A műveket ráadásul lezárt egészként értelmezi, és nincs figyelemmel arra a tényre, hogy minden korban újraértelmeződnek.

„Aligha képzelhető el, hogy Nádas Péter vagy Esterházy Péter ne váljanak majd a magyar irodalomtörténet jeles szereplőivé, így érthetetlen, miért kéne ehhez megvárni a halálukat. Emellett a magyar irodalomban a hetvenes években megjelent tendenciák mára világhírűek lettek, rengeteg világszerte elismert kortárs szerzőnk van, akik ebbe a szemléletbe egyszerűen nem férnek bele” – mondja Arató. 

Kikről is van szó?

 

Nyirő József (1889-1953) - erdélyi magyar író, politikus, újságíró. Fiatalon sikereket arat novelláival, az Erdélyi Irodalmi Társaság tagja. 1941-ben Budapestre költözött, és parlamenti képviselő lett az Erdélyi Párt képviseletében. 1942-43-ban a Magyar Erő című hetilap szerkesztője, a nyilaspuccs után tagja Szálasiék parlamentjének. Az utolsó nyilas sajtóterméknek, az Eleven Újságnak a főszerkesztője. Magyarországról együtt menekült el a nyilas pártvezetéssel a Német Birodalomba. Előbb Németországban, majd Spanyolországban vállalt komoly szerepet a nyilas-hungarista emigráció munkájában.

 

Szabó Dezső (1879-1945) - író, kritikus, publicista. 1918-ban írt Az elsodort falu című könyve egycsapásra híressé tette. Írásaiban kritikus hangot ütött meg a kapitalizmussal, a szocializmussal és a zsidókkal kapcsolatban. Írásai mégsem illeszkednek a kor antiszemita áramlataiba, mivel Szabó azokkal szemben is kritikus volt. Egyre harcosabb ellenségévé vált a németeknek is, a zsidóság mellett pedig a katolicizmust is elítélte. A harmincas években fokozatosan szembefordult a Horthy-rendszer vezetőivel, politikailag inkább Mussolni fasizmusa állt hozzá közelebb, Hitler nemzetszocializmusát elutasította. Elítélte a nyilas terrort és a német megszállást is. 1945-ben, legyengült állapotban egy óvóhelyen érte a halál Budapesten. 

 

Wass Albert (1908-1988) - erdélyi magyar író és költő. Népszerűsége csak a rendszerváltás után alakult ki, előtte gyakorlatilag ismeretlen volt Magyarországon. Kritikai feldolgozása még nem ment végbe, népszerűségét elsősorban a köré emelt kultusznak és hányatott életútjának köszönheti. A második világháborúban a magyar lovasság tisztje volt, 1945 után előbb Németországba, majd Floridába emigrált. 1946-ban távollétében a román bíróság háborús bűnökért és gyilkosságért halálra ítélte, a román kormány többszöri kiadatási kérelmét az Egyesült Államok külügyminisztériuma nem kellő megalapozottságra hivatkozva elutasította. Wassnak tengerentúli letelepedése után több publikációja jelent meg a szélsőjobboldali Hídfő című lapban, és antiszemita felhangú írásai miatt élete végéig többször kényszerült magyarázkodásra. 

 

(forrás: wikipedia)

Szerettük volna megismerni a cikkben említett Takaró Mihály álláspontját is, ám ő eddig megkeresésünkre nem válaszolt.

Kövesd a Petőfi utcát a facebookon is!