Valószínűleg nem lenne ekkora botrány a földbérletek körül, ha a kormány körüli vállalkozók nem lennének ennyire mohók, és nem akarnának mindent besöpörni – mondja Szabó Rebeka, LMP-s országgyűlési képviselő. Az egyik legaktívabb földügyi politikus MSZP-közeli pénzembereket most nem lát a kedvezményezettek között, az Ángyán Józseffel együtt ellene is megjelent kínos MTI-hírt pedig szánalmas kísérletnek tartja. Interjú.

A sajtónak névtelenül nyilatkozó minisztériumi források szerint nagypolitikai szereplőkhöz közelálló gazdasági érdekcsoportok nézték ki maguknak a magyar vidéket, és a lobbitevékenységük hatására íródott felül az eredeti terv, amely a családi gazdaságoknak kedvezett volna. A nyilvánosságra került esetekben azonban viszonylag kisebb értékekről van szó. Életszerű, hogy további pár milliárdért folyna most ez az egész történet, vagy ennél nagyobb tét mozgatja őket?

Attól tartok, hogy a kormányzópártnak a további pár milliárd zsebrevágása is elegendő cél lehet. Persze az elmúlt húsz évben is volt politikai korrupció, haveroknak osztogatás, de most az a benyomásunk, hogy a Fidesz és a kormány mögött álló érdekcsoportok szinte minden, még szabad üzletre rá akarjak tenni a kezüket, és nem nagyon érvényesül a ne_nyerjük_túl_magunkat elv. Ezért azt hiszem, nekik kell az az 1200 hektár föld és a hozzá tartozó terület alapú támogatás is, illetve az így elindítható üzlet. Olyan feltételezésekkel is találkoztam, hogy majd elővásárlási jogot kapnak a földekre, melyeket most az államtól hosszú távra bérelnek, és akkor a moratórium lejárta után akár el is adhatják külföldieknek. Ez persze csak hipotézis, mindenesetre az tény, hogy amit most csinálnak, az szöges ellentétben áll azzal, amit mondanak. Nem csak a választási programjuknak mond ellent, hanem annak is, amit azóta hangoztatnak. Hiszen még mindig azt hangoztatják, hogy támogatják a családi gazdálkodókat. És a földbérlet-pályázatoknál is biztos vannak olyan családi gazdálkodók, akik tényleg nyertek, mert sosem száz százalék megy a különböző érdekcsoportoknak. Csak éppen döbbenetesen nagy százalék.

Ángyán József lemondása után kitálalt a zöld szervezeteknek írt levelében, de nem borította fel teljesen az asztalt. Neveket nem nagyon mondott. Mi tarthatja vissza?

Azért azokat felsorolta, akiket mint nyerteseket a minisztérium honlapján is meg lehet találni. Összerendezte, kiszámolta, ki hány százalékot kapott, utánanézett a rokonsági viszonyoknak. Amikor elkezdtem utánajárni a földpályázatoknak, akkor először én is csak a neveket láttam, hogy például Nagy Péter nyert, de ahhoz már helyi információra volt szükség, hogy megtudjam, ő Nagy Jánosnak, a Nemzeti Földalap egyik elnökhelyettesének unokaöccse. A Búzakalász 66 Kft. nevét is egy nyertes pályázatban láttam meg, és persze nem tudtam rögtön, hogy ez Mészáros Lőrinc [felcsúti polgármester – a szerk.] cége. Aztán elkezdtem utánanézni, láttam, mennyit nyert ő is, felesége is, testvére is, és akkor igencsak megdöbbentem. Persze tartottam egy sajtótájékoztatót, de arra még csak az MTI meg egy másik stáb jött el, hiszen ez volt az első ilyen ügy, és még nem volt felkapott téma. Ángyán József nemrég az fn.hu-nak adott interjúban elmondta, hogy ő még mindig fideszes képviselő, és reméli, hogy lehet belülről is változtatni a dolgokon. Az interjú alapján azt gondolom, ezért nem mond el egyelőre többet. Illetve azt sem tudom, hogy egy volt államtitkárnak mivel kapcsolatban van titoktartási kötelezettsége. Abban azért biztos vagyok, hogy ezt a földbérlet-ügyet nem fogja annyiban hagyni.

Ki indíthatta azt a lejáratókampány az MTI-ben, amelyben Ángyán mellett ön is említve volt?

Nem nevezném azért lejáratókampánynak, ez egy rendkívül szánalmasan sikerült kísérlet volt. Amellett, hogy a közpénzből finanszírozott hírügynökségünk függetlenségéről elég gyászos képet fest ez az eset, engem személyesen még csak fel sem bosszantott az ügy, de nyilván nem is én voltam a fő célpont. Ángyán Józsefről sokkal több hamis állítás jelent meg, rólam csak két nyúlfarknyi dolgot találtak. Kisse ironikus ugyan, de valahol meg örülhetek is annak, hogy a legrosszabb dolog, amit találnak rólam, hogy Ángyán József tanítványa voltam. Ő egy szakmailag elismert egyetemi professzor, szóval ez mindenképpen dicsőség lenne rám nézve, de hát, ha egyszer nem voltam az... Nem tudom ki csinálta ezt a blogot, de az nevetséges, hogy annak sem tudott utánanézni, hogy én az ELTE-n végeztem, és ott csinálom a doktorimat, Ángyán meg máshol tanít. És az Ángyán Józsefről megjelent állítások is teljesen hamisak, ezeket ugye ő cáfolta. Nyilván olyan valaki van mögötte, akinek hatalmában áll az MTI-t utasítani, hogy tegyenek be egy ismeretlen blogot MTI-hírként. Neveket nem tudnék mondani, mindenesetre legközelebb valami okosabbat is kitalálhatnának...

Amikor Orbán Viktor Ángyán helyére Budai Gyulát kérte fel államtitkárnak, nyílt levelet írt neki, amelyben felhívta a figyelmét azokra a problémákra, melyek miatt Ángyán saját bevallása szerint távozott. Eltelt azóta két hónap, hogy látja, Budai boldogul a feladattal?

Ilyen helyzetben, amikor ennyire nyilvánvalóan a saját klientúrájukat építik az állami földbérleteken keresztül, és becsapják a gazdálkodókat, akkor tisztességes ember, aki az adott folyamatokért felelős, lemond. Egy államtitkár nyilván nem mondhatja azt a saját kormányára, hogy borzasztó, amit csinálnak, ugyanakkor ezt a helyzetet nem lehet egyenes gerinccel megvédeni. Ez az, amit Ángyán József megtett, és amit Budai Gyulának szemmel láthatólag esze ágában sincs meglépnie, sőt, kitartóan védi a mundér becsületét. És ne felejtsük el azt sem, hogy a kormány a mezőgazdaság területén eddig nem csinált szinte semmit. Nem csak arról van szó, hogy minden szépen megy, csak pont a földbérletek esetében véletlenül túl sokat osztottak a haveroknak, hanem arról, hogy nincsenek sehol azok a nagyléptékű törvények, amiket megígértek. A földtörvény állítólag idén be fog jönni, de még a tervezetet sem hozták nyilvánosságra, az agrárkamarai törvényt sem csinálták meg.

Múlt héten Sebestyén Róbert, a Nemzeti Földalapkezelő (NFA) igazgatója az Indexnek adott interjújában azt mondta, hogy a mostanában a földpályázatok kapcsán előkerülő oligarcha kifejezéssel nem tud mit kezdeni, hiszen 1200 hektáros birtoklimit van, amit az NFA be is tart.

Az oligarcha nem is nagybirtokost jelent, és egyébként mi az oligarcha kifejezést nem is elsősorban azokra a személyekre használtuk, akiknek a neve a földügy kapcsán mostanában felmerült, hanem, mondjuk, Simicska Lajosra vagy Nyerges Zsoltra; akik a gazdasági hatalmukat politikai befolyás megszerzésére használjak, akik szorosan összefonódnak a politikai vezetéssel. A földbérletekre visszatérve, az a kb. 1350 hektár, amit Mészáros Lőrinc cége és családtagjai birtokolnak, és ami miatt a helyi gazdálkodók nem jutottak földhöz, már önmagában is elég sok, függetlenül attól, hogyan nevezzük azt, aki a földet megszerezte. Sebestyén Róbert egyébként pontosan tudja, hogy az állami földbérleteknél a szabályok betűjét betartják ugyan, de a szellemén gyakorlatilag páros lábbal ugrálnak. Egyrészt a családtagok között szétosztják a birtokokat, és így nem lépik át a személyenkénti 1200 hektárt. Beszáll a feleség, a testvér meg mindenki más is. Másrészt meg minden relatív, lehet azt mondani, hogy 1200 hektár nem annyira sok, de ha közben a helyi gazdáknak semmi nem jut? Tulajdonképpen, ha nem lettek volna ennyire mohók, ha nem akartak volna mindent besöpörni, akkor lehet, hogy nem is lett volna ekkora botrány. Ez a fajta határtalan mohóság az, ami remélem, a vesztük is lesz.

Lehet valamilyen szakmai indokkal magyarázni azt, hogy a pályázatokat és az elbírálásukat is titkosítják, és még az érintettek sem férhetnek hozzá az információkhoz?

Dehogy lehet. Üzleti titokra hivatkoznak, ami nyilván rendben van, amíg tart a pályázat, addig ne ismerhessék meg egymás pályázatát az indulók. És meg lehet nézni azt is, hogy a lezárása után van-e benne olyan érzékeny személyiségi jogi adat, amit ki kéne takarni. De aki húsz évre megnyeri egy állami föld bérletet, az ne akarja már titokban tartani, hogy egyébként hány tehene van. Ez hol üzleti titok? Arról nem beszélve, hogy aki közvagyont akar használni, és kedvezményes állami bérlethez akar jutni, az igenis vállaljon valamivel nagyobb nyilvánosságot. Ezek állami tulajdonú földek, a társadalom joga, hogy ellenőrizze, hogy ez milyen kritériumok alapján és kihez kerül. A kisemmizett, becsapott gazdálkodónak is joguk lenne tudni, hogy miért nem kaptak földet. Persze amúgy ők tudják, hiszen ott élnek, látják, ki kinek a haverja. De az nonszensz, hogy nem ismerhetik meg a pontozást, nem tudhatják, hogy miért és hány pontjuk volt nekik és hány a nyertesnek. Ez egyszerűen abszurd. Mi kértük is hivatalos adatkérés formájában ezeket az információkat, az egész pályázati dokumentációt az NFA-tól. Nem adták ki, úgyhogy most pereljük őket.

Mintha az MSZP közel sem lenne annyira hangos a földügyben, mint az LMP. Összefügghet ez azzal, ami az Ángyán-interjúból kiderült, hogy Nyerges mellett a tavalyi év másik nagy nyertese a közismerten MSZP-közeli Leisztinger Tamás volt?

Ugye az elmúlt nyolc évben szocialista kormány volt, és alapvetően az ő agrárkoncepciójukkal sem értünk egyet. Ők nem a kis léptékű, fenntartható mezőgazdaságot támogatták, hanem inkább a nagyobb, ipari vonalat. Amikor bekerültem a parlamentbe, eleinte rengeteget vitatkoztam a Gőgős Zoltánnal, a volt államtitkárukkal. Mostanra jutottunk odáig, hogy néha már hajlik arra, legalább kommunikáció szintjén, hogy adott esetben nekem is igazam lehet [nevet]. Hogy a földpályázatokról mit gondolnak, arról inkább őket kéne megkérdezni. De nem nagyon láttam még olyat, hogy kifejezetten ismert, MSZP-közeli gazdálkodó kapott volna földet.

2014-ben jár le a külföldiek földvásárlására vonatkozó moratórium, érezhető az árak változásában, hogy elindult már a spekuláció? Az autópályákról már most is „land for sale” táblákat láthatunk. Mennyire kijátszható a rendszer?

Szerintem spekuláció eddig is volt, de nem nagyon figyeltem az árakat. A rendszer maga viszont sajnos kijátszható, de ez nem új dolog, zsebszerződésekkel idáig is ez ment. Egyes becslések szerint legalább félmillió hektár föld lehet már külföldi kézen. Persze nyilván minden szabályt ki lehet játszani. Pont ezért nagyon szomorú látni azt, amit a Fidesz csinál, mert ha megerősítené azt a helyben lakó, kis és közepes gazdálkodói réteget, akiknek most a földet kellett volna adni, akkor a megélhetésük alapjául szolgáló földet nem adnák el senkinek, se zsebszerződéssel, se sehogy. Ezek az emberek tényleg szeretik amit csinálnak, csak olyan agrárium kéne mellé, hogy meg tudjanak élni ebből. Az életvitelszerűen gazdálkodók nem spekulálnak, hanem tényleg élni szeretnének a földből, oda kötik őket a gyökereik, nem akarnak elköltözni sehova. Persze biztos lennének néhányan, akik eladnák a földjüket külföldi vállalkozóknak, de a többség nem tenné. Így lehet megvédeni a földet. És ezért nagyon szomorú és kétségbeejtő az, amit a Fidesz csinál, a vidék felemelkedésének utolsó esélyeit tékozolják el ezzel. És ez nem csak mint politikust, hanem mint állampolgárt is rettentően idegesít.

Az LMP határozottan kiáll a kis és közepes gazdálkodások mellett, de erről a témáról heves szakmai viták is zajlanak. Raskó György szerint például 330 ezer életképtelen kisbirtok van Magyarországon, és ha ezek nem olvadnak össze 10-15 ezer nagyobb birtokká, akkor alkalmatlanok maradnak árutermelő mezőgazdaságra.

Egyrészt meg kéne nézni, hogy mi a helyzet például Franciaországban, ahol az átlagos birtokméret 30-50 hektár között van. És a francia mezőgazdaság nagyon jól megy, nagyon odafigyelnek arra, hogy helyi élelmiszereket vegyenek, amik nagyon jó minőségűek, lenne mit tanulnunk tőlük. Magyarországon sok agrárszakember még a hatvanas-hetvenes években tanulta azt, hogy le tudjuk győzni a természetet. Holott a mezőgazdaság nem így működik, ez egy olyan gazdasági ágazat, melynek a termékei egyrészt nélkülözhetetlenek az életünkhöz, másrészt pedig nagyon alapoz az élő környezetre, a természeti tájba van beágyazva, annak egy alrendszere. Hosszú távon egyszerűen nem működhet az a gazdálkodás, amelyik nem veszi tekintetbe ezeket az élő, természetes folyamatokat. És lehet, hogy néhány évtizedig fenn tudjuk tartani, mert okosak vagyunk, innovatívak vagyunk, van sok műtrágyánk, traktorunk és növényvédő szerünk, de ettől még hosszabb távon össze fog omlani az egész. A kisebb gazdaságok igazi problémája az, hogyan tudják eladni a termékeiket. Ez pedig leginkább szervezés kérdése, erre léteznek módszerek, hogy hogyan lehet integrálni a gazdaságokat, hogyan lehet átszervezni az élelmiszerláncot, hogy több jövedelem maradjon a termelőnél. Piacteremtéshez még a fogyasztón is dolgozni is kell. Ez is lehet állami feladat, a tudatosság növelése. Diktatórikus eszközökkel nem lehet beleszólni abba, hogy ki mit vásárol, de a fogyasztók kaphatnának információkat arról, hogy mik a különbségek a termékek között, mi a következménye az egyik vagy a másik megvásárlásának.

Múlt héten a magyar lapok is írtak arról a jelenségről, hogy Portugáliában a válság egyik következményeként sokan visszatérnek a városokból a földekre. Magyarországon a mezőgazdasági munkák presztízse meglehetősen alacsony. Várhatóak nálunk is változások ezen a téren?

Valóban elég alacsony a presztízse, de éppen mintha lenne egy pozitív trend, főleg a kicsit jobban szituált, városi fogyasztók körében, mintha kezdene divatos lenni ez a téma. Vannak közösségi kertek, elterjedt az igény, hogy helyi terméket vegyünk, hogy piacra menjünk. Ismerek én is olyanokat, akik elköltöznek falura, és megpróbálkoznak a gazdálkodással. De ez persze csak egy szűk réteget érint még. És nem is könnyű, a sikeres gazdálkodáshoz azért kell szakértelem, sok buktatóval jár. Nyilván, ha nagyon nincs élelmiszer, nagyon nagy a szegénység, akkor is beindul valamilyen átalakulás, de azt nagyon remélem, hogy nem fogunk idáig eljutni. Inkább gazdálkodjon az, aki ért hozza, és rendelkezik a hagyományokkal. Természetes munkamegosztásnak és kapcsolatnak kéne újra kialakulnia a város és a vidék között, és a kettőnek szerves egészként kéne együtt léteznie.

Kövesd a Petőfi utcát a facebookon is!