Nem tölti ki mandátumát a kormány Bárándy Péter egykori igazságügy-miniszter szerint, aki az új alkotmány kiiktatását is elkerülhetetlennek tartja. A Medgyessy-kormányban megfordult sztárügyvédet nem lehet a regnáló hatalom kritikátlan rajongásával vádolni, de kap tőle az ellenzék is. A Petőfi utcának adott interjú nyertese ezúttal Stumpf István.

„Az igazságszolgáltatás épületeit be lehet vetni sóval” – nyilatkozta nemrég abban a Klub Rádióban, amely azóta elveszítette a frekvenciáját. Aktívan is részt vesz a különböző kormánydöntések elleni tiltakozásokban?

20 éve nem voltam tüntetésen, de ma éppen a Klub Rádió melletti demonstrációra kimegyek (az interjú december 22-én készült – szerk.). Nekem most telt be teljesen a pohár.

Miért pont most? Különböző ügyekben eddig is voltak tüntetések. Ennyire fontosnak tartja a Klub Rádió ügyét?

Persze, a szívemhez közel áll a Klub Rádió, pláne ma, az egyetlen rádió, amit még nem hajtottak igába. Ennek megszüntetése gyalázatos lépés, és tényleg azon kell gondolkodni, hogy vissza kell állítani a Szabad Európát. Tehát jelentős sérelem, de nyilván nem mennék ki, ha csak ez történt volna. De másfél éve egymás után jönnek a felháborító történetek, még csak nem is ez a legsúlyosabb. Folyamatosan fokozódik az emberben az elkeseredettség, és én most jutottam el odáig, hogy azt az utcán is kifejezzem.

Melyik ügyet tartja ezek közül a legsúlyosabbnak? Azt már tudjuk, hogy nem a Klub Rádiót.

Két egymással párhuzamos folyamat van, amelyek egymást erősítve teszik tönkre az országot. Egyrészt a gazdaság bármilyen koncepciót nélkülöző, értelmetlenül kapkodó vezetése, ami szabadságharcnak hívott, nagyképű krakélerséggel párosul. Másrészt meg a nagyon is koncepciózus, tervezett folyamat: a demokratikus intézményrendszer, a jogállam felszámolása, az alkotmánybíróságtól a bíróságokig. Biztos mindenkinek a saját kis körében esett sérelem fáj a legjobban. Az én mindennapjaimat az igazságszolgáltatás érinti leginkább, és az utóbbi néhány hónap fejleményei: a bírói szervezet átalakítása, a bírói nyugdíjazás, és a büntetőeljárási törvény megváltoztatása. Magyarországon bizonyos szünetekkel, több száz év alatt épült ki a jogi kultúra. Az utolsó ilyen szünetet követően, a hetvenes évektől kezdve, folyamatosan demokratizálódott, és azóta komoly bíróságokból, komoly ügyészségekből álló komoly igazságszolgáltatássá nőtte ki magát. Most az egészet szétverik. Az ötvenes évek óta nem érte ilyen súlyos támadás a jogrendet. 

Helyreállíthatóak lesznek ezek a károk? Ha igen, akkor mennyi idő kell hozzá?

Január elseje ebből a szempontból fordulópont. Ez a szerencsétlen, kusza, gyalázatos szakmai színvonalú alaptörvény és az arra épülő sarkalatos törvények negatív hatásai jóval túlélhetik magukat a jogszabályokat. Nem kérdés, hogy amint ez a hatalom eltűnik, akkor ezt az alaptörvényt hatályon kívül kell helyezni. Szerkezete, rendszere, avíttsága, gyalázatos koncepciótlansága miatt nem lehet korrigálni. Csak kidobni lehet. Csakhogy közben nem lehet a helyükön hagyni azokat az embereket sem, akiket ma ilyen jogszabályi háttérrel és ilyen módon neveznek ki. Közben én is ismerek közöttük jó minőségű embert, akinek a kinevezését örömmel támogatnám, ha demokratikus úton került volna a helyére. Biztos, hogy több jó ember is van a megfelelő helyen, de őket lehetetlen lesz a helyükön tartani. Újabb törésvonal, újabb feszültség, a gyűlölet újabb forrása alakul majd ki.

Tegyük fel, hogy új kormány jön, amelyik rögtön kiiktatja az alaptörvényt. Ez esetben nem az a veszély lesz túl nagy, hogy párt-alaptörvények fognak egymással versengeni, és ahányszor új hatalom jön, mindig kezdődik az egész előlről?

De igen, a Fidesz éppen ezt a frontot nyitotta meg sajnos. Eddig konszenzus volt az alkotmányosság tiszteletben tartása körül. Ha valaki ott bicsaklott egyet, akkor nagyon a fejére csaptak. Így volt kialakítva a rendszer. Senkinek eszébe nem jutott '89 után, hogy sutba dobja a kialakult alkotmányosságot, annak a szemléletét, annak a rendszerét, annak az alapját. Több alkotmánytervezetet is ismerek, köztük nagyon vallásos, konzervatív és liberális alkotmánybírók nyersanyagait is. Ezek közös nevezője, hogy elkötelezettjei voltak a nyugat-európai típusú alkotmányosságnak, és valódi jogtudósok készítették többségükben nagyon komoly szakmai színvonalon. Arra szolgáltak volna, hogy pártok, különböző társadalmi csoportok ténylegesen megvitassák, nem ezzel a hülye, levelezős látszat-vitával. Most tehát sajnos megrendült az alkotmányosság körüli konszenzus, és ez valóban visszaüthet akkor is, amikor megpróbálják helyretenni. De helyre kell tenni, és meg kell találni ehhez a legitim, jogállami eszközt.

Mi lehet ez a jogállami eszköz? Ki mondja ki az alkotmány hatályon kívül helyezését és milyen alapon?

A ma még hatályos fogalmakkal, a mostani alkotmány és az alkotmánybíróság összes most még érvényben lévő határozata alapján azt mondom, hogy az alaptörvény létrejötte minden bizonnyal közjogi alkotmányellenességben szenved, tehát a létrejötte nem felelt meg az alkotmányos követelményeknek. Volt például eredetileg egy négyötödös bizottság, amelynek az alkotmány koncepcióját el kellett volna fogadnia. Ezt a kétharmad birtokában megszüntették, ami felveti a közjogi alkotmányellenesség gyanúját. Az elfogadásának körülményei, a szövegezése, az egyeztetés teljes hiánya is kétségessé teszi. Nem hiszem, hogy ezeket is fel lehetne fogni közjogi alkotmányellenességként, de gondolkodni kell rajta. A lényeg az, hogy súlyosan tévednek, akik ma úgy gondolják, hogy ezzel a lerohanós módszerrel bebetonozhatják a hatalmukat, a jogállam alapvetéseit semmibevevő rendszerüket. Kizárt, hogy ez így maradhat. Gondoljon a kétharmados adótörvényekre! Egyszerűen őrület.

Nem jelent még ennél is nagyobb problémát, hogy az új alaptörvény semmisnek tekinti a '44 és '89 közötti időszakot?

Nehéz súlyozni az abszurdumok között, nyilvánvalóan ez is közéjük tartozik. Ha ez az időszak, úgy ahogy van, semmis, akkor például az ekkor kötött házasságok vagy adásvételek se érvényesek. Ez a teljes káosz.

Ügyvédként adott esetben kihasználhatja ezt a helyzetet. Simán elképzelhető olyan ügy, amelyikben az ügyfelének ez jól jöhet.

Ha ezt az egész katyvaszt nem tekintem alkotmányosan létező rendszernek, akkor természetesen nem szeretnék abból szemezgetni. Ugyan borzalmas az egész, de mégiscsak ez vagy az számomra kedvező lehet? Nem.

Személyesen és a fián keresztül is kötődik a politkához, elég régóta viszonylag közel van a tűzhöz. Okozott ez a kormány bármilyen meglepetést? Előfordult, hogy akár elégedetten, akár elégedetlenül, de igazán elcsodálkozott?

A politikai szándéktól függetlenül is gyalázatos szakmai színvonalon még most is meg tudok döbbenni. Mint a parasztbácsi a repülőn, amikor azt mondja, hogy ezt már tényleg nem gondolta volna. A rossz, a gyalázatos tartalmú jogszabály is lehetne jól megszerkesztve, ahogy a gyilkos fegyver is lehet szép. Ezek a jogszabályok gyilkosnak gyilkosak, de még csak nem is szépek. Láncfűrészes gyilkosok.

Az Alkotmánybíróság nemrég alkotmányellenesnek találta a média- és a büntetőeljárási törvény egyes részeit, az egyházügyit pedig megsemmisítette. Meglepte az ítélet?

Tulajdonképpen meg. Az is, hogy az Alkotmánybíróság haldoklása közben még egy utolsót rúgott egy jó irányba, igaz, kicsit setesután. Az egyházügyi törvény története pedig valamilyen egyeztetést mutat a testület és a kormány vagy a kormánypárt között, ez az alkotmánybírósági működéstől merőben idegen. A másik aggasztó dolog, néhány különvéleménynek a szakmai színvonaltalansága és irányultsága. Baj az, ha egy alkotmánybíró különvéleményének tartalma és szakmai színvonala is úgy néz ki, mintha a miniszterelnök szóvivője szerkesztette volna.

A különvéleményesek között nincs ott Stumpf István, hogy további meglepetést említsünk.

Stumpf az ellenpélda. Pedig Stumpf esetében nem értettem, hogy lett alkotmánybíró. Mert ha egy nímandnak szolgálati kocsit, szép nagy lakást és egy titkárságot kínálnak, akkor azt elfogadja. De Stumpf a saját szakmájában kiépített valamit, infrastruktúrát és szellemiséget is. Ezért engem meglepett, hogy elvállalt egy olyan feladatot, amihez nem ért. Becsületére legyen mondva, kezd felnőni a feladathoz. Tanulja az ügyeket, ez látszik azokon a szövegeken, amelyek tőle származnak, és kötelező értékeket fogadott el. De a többi politikai kinevezettre ez nem igaz.

Lát Magyarországon olyan politikai erőt, amelyhez szívesen csatlakozna vagy amelyikben legalább mint választó megbízhat?

Egész komolyan mondom és nagyon sajnálkozva, hogy nem látok. Az igényt már sokaknál látom, és az igény mindig létrehoz valamit. A helyemet nyilván a liberális politikai erők körül kereshetem. Ma nem tudok olyan kialakult pártot például, amely önmagában alkalmas lenne a Fidesz leváltására. Sajnos az a párt sem ilyen, amelyikben a fiam szerepel. (Bárándy Gergely az MSZP képviselője, elnökségi tagja - szerk.) Azt gondolom, azért is alakulhatott ki ez a szörnyűség, mert a másik oldalon már a kialakulásakor sem volt ilyen, és azóta sem jött létre. Ha egy hatalom már nagyon rossz, akkor a kérdés nem úgy vetődik fel, hogy ki váltsa le, hanem úgy, hogy meddig maradhat. Bármilyen technikával szűnik meg, önmagában létrehoz egy másik erőt. Jó esetben arra kell készülni, hogy ebben a másik erőben ne őrültek foglaljanak helyet, meg már legyen valamiféle koncepció. És ilyen jegyeket, mozgolódásokat lehet már látni.

Elképzelhetetlennek tartja, hogy a jelenlegi hatalom konszolidálódik?

Ne áltassuk magunkat, ez a hatalom nem tér észhez. Ez ugyanolyan,mintha valaki a lovat húsevésre akarná szoktatni vagy a kutyát legelésre.Ez a hatalom ilyen, ennek annyi.

Nem tudjuk, hogy ki, és azt se, hogy milyen úton dönti meg a rezsimet. Azt sejthetjük valamiből, hogy mikor?

Nem tudom elképzelni, hogy 2014-ig ez így marad. Akkora feszültség halmozódott fel a társadalmon belül, illetve a hatalom és a társadalom között, amekkorát nem tudnak kezelni.