Petőfi utca a Facebook-on



 Kapcsolat

Küldjön ötletet, észrevételt, leleplező információt! szerk@petofiutca.hu

Alázzon meg minket a pénzével!


A Petőfi utca nem fogad el állami támogatást és nem közöl fizetett hirdetéseket. Az Ön támogatására viszont szükségünk van!
	

Nagyon szeretnék megmenteni az eurót a Nobel-díjasok

2011.12.27. 12:58 petőfi utca

A világ vezető közgazdászai elkötelezettek az euró megmentése mellett, ugyanakkor az is világosan látszik, hogy az eddiginél jóval megfontoltabb és összehangoltabb politikai döntéshozatalra van szükség. Ráadásul szinte követhetetlenül gyorsan követik egymást az események a válság sújtotta gazdaságban, így nagyon nehéz precíz képet kapnunk a történtekről. A közös valuta 1999-es megjelenése után az első évtized sikertörténete komoly válságba fordult, és jelenleg nem látszik világosan a kiút.

A Petőfi utca szerkesztősége hosszú és alapos munkával próbált az euró és egyáltalán az Unió jövőjére vonatkozó megbízható prognózist készíteni. Samuelsonnal feküdtünk és Friedmannal keltünk, stressz-teszteltünk minden szembejövő rövidítést, kamatlábakat mértünk és fenyőágakból modelleket faragtunk. Az eredmény pedig az, hogy fogalmunk sincs, mi lesz.

Akadnak viszont páran, akik tudni vélik. Közülük most Nobel-díjas közgazdászok jóslatait szemlézzük, mert ha ők se tudják mi a pálya, akkor tényleg minden mindegy.

Krugman:  Bukhat az euró, veszélybe kerülhet az EU

Magyarországon is komoly visszhangot váltott ki Paul Krugman New York Timesban megjelent esszéje. Írásában az európai álom elmúlása mellett a gazdasági átalakulásokból következő demokratikus deficittel is foglalkozik, és ezt éppen hazánkkal illusztrálja. A gazdasági visszaesés szükségszerű velejárójának tűnik ugyanis a demokratikus eszméktől való eltávolodás,ennek a veszélynek pedig leginkább a kelet-európai államok vannak kitéve. A magyar példa most még kirívó, de Krugman szerint általánossá válhat, ha nem sikerül kiutat találni az eurózóna válságából.

A 2008-ban Nobel-díjat kapott közgazdász már az év elején az euró végét jövendölte, az elmúlt év eseményei pedig sok szempontból igazolták jóslatait. Már januári írásában már rámutatott arra, mekkora hiba volt az Unió vezetőitől, hogy a gazdasági teljesítmények összehangolása nélkül vezették be a közös valutát. A közös fiskális politika elhanyagolása vezetett a jelenlegi válsághoz, amely azonban Krugman szerint elsősorban nem gazdasági, hanem társadalmi problémákat vet fel. A döntéshozók az ilyen helyzeteket általában megszorításokkal próbálják meg kezelni, ezek azonban tovább mélyíthetik a problémákat, növelhetik a társadalmi elégedetlenségeket és az Unió egészével szembeni bizalmatlanságot.

Stiglitz:  Úgy csinálnak, mintha a válság magától elmúlhatna

Sok szempontból hasonló megállapításokat fogalmazott meg Joseph Stiglitz is. A Columbia Egyetem professzora már a görög helyzet kapcsán figyelmeztetett a válság eszkalálódásának veszélyére. Júliusi írásában a legnagyobb problémának az EU politikusainak időhúzó taktikáját tartotta, mintha olyan problémával állnának szemben, amely idővel magától megszűnhet.

Legfrissebb írásaiban sem elégedett a válságkezelési megoldásokkal. Hiába lett mára általánosan elfogadott az a nézet, hogy a fiskális fegyelmezettség önmagában nem elég az euró megmentéséhez, túl nehézkes az új irányelvek kialakítása. Ráadásul éppen a közös valuta miatt nem lehet alkalmazni most olyan eszközöket, amelyek a korábbi válságokban működtek. Ilyen eszköz például a kamatok és az árfolyamok központi szabályozása. És a nemzetállamok túl merev keretei miatt az sem elképzelhető, hogy a munkaerőpiac pusztán gazdasági szempontok mentén erőteljesen átrajzolódjon.

A megszorítások Stiglitz szerint is elhibázottak, hiszen ezek éppen mélyebb recesszió felé lökik a gazdaságokat. A kormányoknak a növekedést elősegítő lépéseket kéne tenniük, annál is inkább, mert az euró válsága idővel az egész világra továbbterjedhet, még mélyebb válságot okozva ezzel.

Mundell: Megszorítások, majd Európai Egyesült Államok

Az euró keresztapjaként is számon tartott Robert Mundell éppen az optimális valutaövezetekkel foglalkozó elméletéért kapott Nobel-díjat. Nem meglepő módon a válság kezdete óta az euró minden áron történő megvédése mellett érvel. Úgy látja, hogy bármekkora válság üti is fel a fejét az egyes tagállamokban, a közös valuta megszűnése csak tovább mélyítené azt.

Rögzített euró-dollár árfolyamot és lazábban alkalmazott uniós inflációs politikát javasol, ami gyengíthetné az euró árfolyamát, ezzel nagyobb mozgásteret biztosítva az eladósodott országoknak. Az euró megmentése kapcsán egy rövid, egy közép és egy hosszútávú célt fogalmazott meg. Rövid távon megszorítások és kiigazítások révén a hitelválsággal kell kezdenie valamit az érintett országoknak, a növekedést elősegítő szabályozások meghozatalával párhuzamosan. Középtávon a fiskális harmonizáció felé kell lépéseket tenni, míg a hosszú távú cél az Európai Egyesült Államok megteremtésének kell lennie.

Sims: Közös kötvénypiac, komoly kompromisszumok kellenek

A Nobel-díj egyik idei győztese, az amerikai Christopher A. Sims szerint is érdemes megvédeni az eurót, bármennyire is fájdalmas ára lehet ennek, hosszabb távon mindenképp több előnnyel fog járni. Ehhez azonban közös fiskális adózónára, valamint a német kormány által elfogadhatatlannak tartott eurókötvényekre is szükség lesz szerinte. Kollégáihoz hasonlóan ő is amellett érvel, hogy a költségvetési fegyelem szigorítása önmagában nem elégséges, ez az integrációnak csupán egyik oldala, emellett szükség van egy biztosítékot jelentő közös kötvénypiacra is, az amerikai kincstárjegyek mintájára. Sims többek között saját, 2002-es tanulmányára is hivatkozik, melyben éppen az egységes fiskális háttér alapján vetítette előre az euró válságát.

A jelenlegi helyzetben nem a problémák azonnali megoldását tartja a legfontosabbnak, hanem azt, hogy a válság szereplői bebizonyítsák: a tényleges megoldásokban érdekeltek, és készek a kompromisszumokra. Az ilyen lépések megnyugtathatnák a piacokat, és lehetőséget teremthetnének az érdemi szabályozások megalkotására is.

11 komment

Címkék: válság nobel díj euro

A bejegyzés trackback címe:

https://petofiutca.blog.hu/api/trackback/id/tr73498725
Attól félek Európa túlságosan sokszínű, és múltját-jelenét tekintve is komplexebb, minthogy lehetséges legyen az országok egyesítése. Másrész, miért mondanának le a gazdagabb, pole-pozíciós piaci szereplők a helyzeti előnyeikről? Ez nem egy szűz mező mint Amerika volt anno. És maradva ennél a példánál: el tudná valaki képzelni, hogy az Usa összeállna mondju Mexiko mellett még Argentinával, Paraguayjal, Peruval stb.? Kb. ilyen utópiának érzem az USE-t is...
@Pángalaktikus-gégepukkasztó:
Mikorra USA létrejött azért nem csupán szűz földekről volt szó, hanem valóban saját országok, saját törvényekkel, amik most is megmaradtak nagyjából.
Bár igaz, hogy azért nem ugyanaz a helyzet..
De.. én egyre inkább úgy látom, hogy a MOST élő embernek nagyjából semmi köze ahhoz, hogy hatszáz éve mi történt..A történelmet jó ismerni, de komoly érzelmi szálakat pengetni..emberek éltek akkor is, csináltak ezt-azt, mi pedig valószínű nem léteznénk most, ha nem lettek volna ősmagyarok, vagy éppen svábok és szlávok..
Egy tegnap létrejött államból ugyanúgy jöhetnek nagy nacionalisták, mint egy háromezerévesből..különbség nincs. A világon léteznek Európánál multikultibb városok és országok is és általában jól megvannak...

Miért adnák fel a pole-pozíciókat? Nos igen.. bár érzelmi kérdésbe burkolóznak, a valóságos bökkenő valóban itt van..
De azért erre is van válasz. Azért, mert nincs más út. Én nem tartom sokra a legtöbb közgazdászt, de azt már lassan ők is belátják, hogy Európa le fog maradni és mi rosszabb: el fog bukni..Mert míg mi szenvedünk, nem csak Kína jön fel, de pl Brazília és állítólag Oroszország is.
Itt van Európa, több százmilliós országok illetve szövetségek közt szétdarabolva.. Hosszútávon külön még Németország se veheti fel velük a versenyt. És ez a hosszútáv már nem 30 évet jelent, hanem 5-10-et.
Anglia meg főleg nem.. És egy darabig még a múlt eltartja az európai jólétet, de ezt is belátták már, hogy ez sem fog örökké tartani, nem lehet produktivitás nélkül pénzforgalomból, tőzsdézésből és jogászosdiból megélni..
..A gazdagság egy nagyon relatív fogalom. Mi Európa nagy duzzogva, de elfogadta, hogy van egy USA, ahol aztán fenékig tejfel az élet...
De mi lesz, ha azt látják, hogy nagyobb lesz a jólét Kínában és Dél-Amerikában is? És hozzájuk csatlakozhat Dél-Kelet Ázsia nagy része is.. ..Mivel, ahogy mondtam a gazdagság relatív, ezt nagyon megszenvednék az emberek. Azokban az országokban lesz jobb az átlagélet, amikből még nem egész száz éve még gazdaggá rabolták magukat egyesek..

Szóval látják Ők, hogy ez kell, és egyszer tán meg is lépik..
Amúgy a kultúra nem akkor veszne el, ha lenne egységes Európa, hanem, ha nem lesz..és akkor szépen lemorzsolódunk a nagy versenyben, a "megváltó" valójában csak kizsigerelő amerikai és egyéb kultúrák pedig elnyomnák az európaiakat.

Európának egységes kormányzás kéne, helyi államokkal(de az EU-nak magasabb fokúnak kéne lennie!) és akár saját nyelvvel (nyelvészek pikk-pakk össze tudnának dobni egy LOGIKUS egyszerűen megtanulható közös nyelvet, mely garantálná az egyenlőséget, a kis nyelvek fennmaradását és azt, hogy ne kerüljön külön milliókba egy embernek a nyelvtanulása..).

Amúgy szerintem nem az a kérdés, hogy lesz-e Egyesült Európa, hanem, hogy mikor és hogyan.
Nem is a nagy államoknak van félnivalójuk, hanem a kisállamok kormányainak. Gondoljunk bele, ez számukra a királyságuk végét jelentené.. Itt maradnának a nyakunkon, de nem lenne korlátlan hatalmuk, kevesebben lennének stb..
Ha Európa nem erővel és gyorsan lépi az egyesítést, akkor a világ folyama fogja odasodorni, de az csak fájdalmasabb lesz... Nekünk főleg, mert akkor abba mi még sokáig nem fogunk beletartozni. Előbb csak a Németek, osztrákok és egy-két nyugati állam még.. Ez azt jelentené, hogy mi kint ragadnánk TÉNYLEG Európából és kb a világból is.. egyedül a maradék európai országok nagyjából majd afrikai országokkal vívnak gazdasági harcot..
És gyakorlatilag az egyesült Európától nem állunk olyan nagyon messze.. Kéne még ugye a közös nyelv, az Európai parlamentnek központibbnak és erősebbnek kéne lennie, mindenkire érvényes törvényekkel..
Közös oktatás és K+F kell.. törvénykezés.. a többi megy magától. A cégeknek úgysem lesz rosszabb, eddig is verseny volt.
És amúgy nem kell a sírás sem, hogy a nyugati cégekkel fognak kivételezni, mert ez nem igaz..most jobban megtehetnék, de nem igazán teszik most sem.. olyat kell gyártani, ami ár/érték arányban jó... Én egy magyar cégnél dolgozom és van sok nyugati vevőnk is..A válságban is nőtt a profitunk is. Ez nem varázslat, ez érzelemmentes gazdaság...
A logikus,egyszerűen megtanulható nyelvet már kitalálták! : eszperantó néven.
@Pángalaktikus-gégepukkasztó: szerintem a hasonlatod nem helytálló. mert az USA igenis Kaliforniának és Montana-nak, és Kansasnak és New Yorknak az uniója. az USA-n belül is vannak legalább akkora különbségek, mint Európában. szó nincs róla, hogy Európa sokkal heterogénebb lenne. és a vezető európai államok is a többiekből mint piacból élnek, tehát nekik is érdekük, hogy azok ne szakadjanak le végleg; ez róka fogta csuka helyzet ám.
Volt közel ingyen egy valutakosár nevű egyezség, pár száz repülőjegy és néhány vadászvacsora éves költséggel. Jól kompenzálta a gazdasági kilengéseket, teljesítményeket.
Ezt cseréltük le az európai unióra, amely rettenetesen sokba kerül és ráadásul sok ezer értelmes embert von el (képviselők, hivatalnokok, stb.) a gazdasági életből Amerika legnagyobb örömére.
@nomad: mert az USA szövetségi intézményeiben nem lebzsel legalább ennyi képviselő és hivatalnok a mi legnagyobb örömünkre, igaz?

ja, ne felejts el vízumot kérni, ha Ausztriába mész legközelebb, hiszen Schengen pl. nem volt benne a valutakosárba. és még a többi tucatnyi dolgot nem is sorolom. egy picit komolyabban kellene a témával foglalkozni.
Ha létrejön egy újabb egyesülés, nyilván nagyobb lesz a nyomás a világ többi táján is a saját uniójukra. De ha tippelnem kéne akkor is azt mondanám, hogy nem az európai lesz a következő. Nem értünk egyet, szerintem az igenis jóval összetettebb Európa mint az Usa volt anno, de ez egy szubjektív vélemény:)

"Közös oktatás és K+F kell.. törvénykezés.. a többi megy magától"
Szép és egyszerű leírva, de pont ezt lenne K nehéz keresztülvinni minden országon. Ahogy mondtam, ha mindent közös formában akarnánk tovább vinni jelentős előnyöktől esnének el a jelenleg piacvezető gazdaságok, cégek. Ilyen gombócot elég nehéz lenyeletni.

Kb. olyan idillikus ez az egész mint a közös nyelv használata. Hiába van eszperantó évtizedek óta (még ha nem is mindenki hallott róla:) nem lett sikere, és várhatóan nem is lesz mostanában. A válság pont az ellentéteket erősíti és nem az együttműködést. Az ember már csak ilyen.
@is: Seggem előtt is volt élet, 1988-ban már Ausztriába nem kellett vízum. Sőt sokszor nem is pecsételték a ki-be lépést. Itt a dunántúli cukorháromszögben meg egyenesen Kaposvárig dózerolták a cukorrépa feldolgozást. Széchenyi lenne a magyar Arafat, ha feltámadna, az Eszterháziak meg adogatnák neki a lőszert ha valaki az Európjai Únyióra hivatkoznya :)
@Pángalaktikus-gégepukkasztó:
A K nehézzel egyetértek, viszont ezt a nehézséget sokan lehetetlen akadáléynak titulálják és ez az, ami nem igaz.

A piacvezető gazdaságok nem buknának el semmit, főleg, hogy most mi nemzetekre gondolunk, amik ilyen formában megszűnnének..Itt kizárólag a mostani vezetők, a sok száz semmitevő bukása lenne..
A piacvezető cégek pedig direkt még rövidtávon is jobban járnának. Nyugaton még sokkal kapitalistábbak a cégek..jól megtanulták az államok, hogy ne szóljanak bele a vállalatok működésébe..
Az én cégem példáját is mertem mondani. Hollandiában is vannak vevőink, nem csak a magánszektorból, annak ellenére, hogy van híres, nemzetközi holland ellenfelünk is. Szóval nincs mit feladniuk.. A cégeknek nem lenne rosszabb.

közös nyelv: Igen, van ilyen..ahogy mondtátok ketten is, eszperantó, de van még egy-kettő ugyanilyen kezdeményezés.. Én azért nem emeltem ki az eszperantót, mert nem akartam még abba is belemenni, hogy konkrétan melyik legyen..mert ez tényleg mindegy. Lehet új is, lehet az eszperantó is, lehet az interlingua is és lehet más hasonló is.
Na, ha valami, hát ez tényleg nem azért nem jön el, mert nem érdekünk, hanem mert azok akik a többségre erőszakolják a nyelvüket, azok rengeteg pénzt tesznek ebbe és még többet kapnak érte.. a közös nyelv mellett csak a józan ész áll, gazdaság és pénz nem. Sikere az eszperantónak pont lett, hiszen pénz nélkül ennél sikeresebb nemzetközi dolgot én még nem láttam..
A probléma az emberekkel van..Amerikának az volt a szerencséje, hogy a hatalom központosítva volt az embereknek meg nem volt idejük a semmitevésben mindenki ellen összeesküvés elméleteket gyártani, mint itt.
Itt az egyesült Európát szidják a hangos bunkók nyugaton is és keleten is.. mindegyik oldal meg van győződve róla, hogy csak őket rabolná le az EU..
USÁban meg hűáborúval és szép szóval viszonylag gyorsan túőlestek a dolgon.. Így ott vannak a nagyon különböző országok, bizonyos fokig saját törvényekkel..marhára büszkék, hogy oda valósiak, ahol vannak, a gazdasági és az életszínvonal helyzet is más az ország más államaiban.. A gazdaság összességében viszont sokkal erősebb így, az amerikai zászló ott fityeg a kertjeikben és marhára büszkék arra, hogy ők amerikaiak..
És ez a része szerintem csak oktatás kérdése.. Az európai oktatás arról szól 10-12 éven át, hogy mi európaiak mennyire különbözünk a szomszédjainktól..Még a közös királyokat is mindenki kisajátítja..ha valahol, hát itt elrontjuk egész európát.

@nomad: Ja, mindig a cukorral jönnek az EU ellenesek, mert másba jóformán nem tudnak belekötni. Még akkor is, ha erről nemigazán az EU tehetett. A WHO indított eljárást az EU ellen, mert túl sok cukrot termelünk.. Az EU elsőre jóformán csak kérte a cukorgyárakat, hogy csökkentsék a termelést(országtól függetlenül). Gyakorlatilag nem csökkentették.. Az EU így a gazdákhoz fordult. Pénzt és segélyt ajánlott a gazdágnak, ha cukorrépa helyett mást termesztenek. Megtették sokan.. Átlagosan 5 évnyi cukorrépa profitot kaptak ezért, ami óriási pénz.. Valószínű, hogy túlzás volt ez a mérték, mert így alaposan lenyomták az EU cukortermelését(amúgy minden országban kevesebbet termelnek, sok országban teljesen meg is szűnt).
Ez olyan dolog, hogy nyilván az EU sem csinálta olyan jól, ugyanakkor senkit se kényszerítettek.. Ha anno a gyártók hajlandóak lettek volna tárgyalni és együtt meghatározni egy évi cukormennyiséget, akkor néhány termelő szívott volna, cserébe a gyárak meglennének.
Azokat a dolgokat, amiket az EU-val érhettünk el viszont sorolni se lehet, annyi van belőlük.. A kiskirályságok korszaka lejárt, emberek vagyunk és együtt tudunk hatékonyan termelni..
Széchenyi pedig simán beáldozta volna az EU összes cukrát, ha cserébe valóra vált volna a Duna menti köztársaság..
@lokotus:
A brazilok egy eu kölcsönt fizettek cukorral, ami miatt lebombázták a gyárainkat. Elment a magzar billentz\k=dom, lehet, hogz m'r engem is l[nek
Nyilván nem az EU-val mint eszmével van gond. Egy nagyszerű ötlet, csak épp nem ebben a formában. Lehet szépen megmagyarázni a cukorkérdést, a szőlőtőke kivágást, az olcsó tej és hús termékkel való elárasztást, a földszerzéseket, stb. De attól még a kisebb államok járnak rosszul (rosszabbul). Ha az megengedett, hogy tudatosan kicsinálják a kisebb gazdaságú országokat akkor az nem helyes irány és nem a kívánt formája az uniónak, úgy gondolom. Persze ezekben kedves gengszterváltó politikusaink is nyakig benne vannak, tény, és az is igaz, hogy a gond az emberekkel van. Mint ahogy mindig az emberekkel van gond, ergo tök mindegy milyen jó és hatékony egy elmélet, ha azt nem úgy működtetik ahogy helyes lenne.