„Váratlanul kiderült a feladata” az első sora annak a versnek, amit L. Simon László kulturális államtitkár-jelölt publikált tíz évvel ezelőtt. A fordulatokban gazdag és tanulságoktól se mentes műnek már eddig is legtöbbet idézett részlete az utolsó harmad eleje: "a hazai művészettörténet elfelejtkezett rólam / miközben én már párizsban báboztam / iskolát alapítottam / és egy röhögő törpét követtem / akivel szétbaszott zsidó kurvák seggéről készítettünk / gipszlenyomatokat". Nem lennénk most Deutsch Tamás helyében.
A sajtóban már korábban megjelent találgatásokat beigazolva L. Simon László váltja Szőcs Gézát a kulturális államtitkári székben. Az országos politikában 2010 előtt ismeretlen, két éve viszont az Országgyűlés kulturális bizottságát és az Nemzeti Kulturális Alap bizottságát is elnöklő fideszes képviselő ezzel a kultúrpolitikai szamárlétra csúcsára ért.
Viszonylag keveset tudhatunk az új kulturális főember múltjáról, de nyilvánvalóan predesztinálja pozíciójára, hogy a kultúra több különböző területén is alkotott már. „Furcsa műanyag vagyok, aki túl sok mindennel foglalkozik” - válaszolta még 2010-ben az Indexnek arra a kérdésére, hogy elsősorban költő, fényképész, szerkesztő vagy borász.
Bár saját honlapja alapján „vizuális költeményeivel, elektrografikával számos csoportos és egyéni kiállításon is szerepelt”, L. Simon művészete minden jel szerint leginkább lírájában teljesedik ki. Több kötete is megjelent, így éppen a tegnapi bejelentésre esett az ezúttal nem verseiből, hanem esszéiből összeállított könyv bemutatója. A művész-politikus irodalmi orientációját jelzi továbbá, hogy korábban a Magyar Írószövetség titkára volt és jelenleg is a választmány tagja.
A költő több verse is elérhető a PRAE című irodalmi folyóirat 2002-ben megjelent online kiadásában. A Petőfi utca a leendő államtitkár ezúttal sokszorosan adekvát "váratlanul kiderült" című versével köszönti az új kulturális helyzetet.
L. Simon László
váratlanul kiderült
váratlanul kiderült a feladata
*
az ember a természeti csapásokat
gyakran a vég kezdetének tekinti
én piramist építettem
meg akartam szabadulni a halál és
az újjászületés végtelen körforgásától
hogy hihessek a végpont felé haladó világban
és isten haragjában
az utóbbi években az erőszak vizsgálatával foglalkoztam
beléptetőrendszereket
és tűzfalakat dolgoztam ki
koktélokat kevertem
de egy hibás paszvörd miatt el kellett hagynom az állomáshelyem
internáltak és ápgrédeltek
azóta utazásaim során egy turul és egy griff őrzi az álmomat
szociálisan érzékenyebb lettem
a boldogság érzete az élet értelme
vallottam akkor
s vallomásaimat a technikai fejletlenség miatt
tanítványaim nagyapám régi írógépén rögzítették
valaki más országa volt a mienk
emeletes házakkal és kis nyaralókkal
ahol a férfiaknak nincs felesége
és a gyerekek úgy énekelnek
mint a csalogány
elégedett vagyok
erős a lelkem
a belső nyugalmam
elektronikus jelekkel védem
előjegyezték az új szemem
újra kutatni vágytam
feltérképezni távoli világokat
megkeresni a karatecsippem
kőkriptába zárt lelkét
telepatikus és telekinetikus erőm miatt sokan veszélyesnek tartottak
megműtöttek
felnyitották a fejem
egy időre mindenem elvették
de nem vesztettem el a hatalmam
csak a nagy érzelmi viharokat nem bírom
ilyenkor semmi sem igaz
de minden megengedett
egy egészséges emberi lény mellett akartam feküdni
trombitálni kezdtem
tudományos karrieremet zeneire akartam cserélni
dallamokat jegyeztem le egy kottás füzetbe
pszichologizáló tanulmányokat írtam
a tibeti zenéről
marékszámra dobáltam magamba szpídet
s évekig inasként dolgoztam egy keleti bazárban
a hit és a tudomány elválaszthatatlan
ezt véstem egy kőtáblába
mikor szerelemes lettem a második feleségembe
felépülésem érdekében kolostorba vonultam
ápolóimmal az arisztokrata művészet problémáiról társalogtam
aggályaimat jeleztem az illetékeseknek
de csak a vizsgálat lezárása után válaszoltak
a hazai művészettörténet elfelejtkezett rólam
miközben én már párizsban báboztam
iskolát alapítottam
és egy röhögő törpét követtem
akivel szétbaszott zsidó kurvák seggéről készítettünk
gipszlenyomatokat
stílust és technikát váltottam
ősi szőtteseim
indiai tudományos kutatásaim emlékeit dolgozták fel
ráadásul
szerda esténként
nő voltam
és a vasárnapi matinék idejére
lombszoknyát húztam
díjakat nyertem
jellemem tisztasága
politikusi alkatom és kompromisszumkészségem
korunk legnagyobbjai közé emelt
s életem derekán felavatták
daliás termetem első monumentális emlékművét
lehetőséget kaptam saját társulatom megszervezésére
saját életemről írtam darabot
de képzeletem szabadjára engedése
problémák sorát generálta
ezért művem megszabadítottam
a dekadens improvizatív elemektől
*
a bársony ráncai kisimultak
a festékfoltok eltűntek
a formák torzulásai
alig észrevehetővé váltak
már a szar szagát sem érzem
Kövesd a Petőfi utcát a facebookon is!
