Annyian vannak, mint a magyarok, gyógyszereket és újságírókat csempésznek Szíriába, tárgyalnak a Hilton szállodalánccal, a brazil és a marokkói kormánnyal és lenyomták a brit médiacézárt. Értelmetlen pótcselekvés vagy a XX. század technikájára épülő bázisdemokrata aktivitás? Az Avaaz, a világ legnagyobb "klikktivista" közéleti-politikai mozgalma alig ismert Magyarországon, pedig már közel ötvenezer magyar tagja is van. 

Népszerű közösségi oldal túlméretezett célkitűzésekkel vagy a demokratikus nyomásgyakorlás hatékony online eszköze? A 2007-ben indított Avaaz bemutatkozó oldala szerint földrészeken átívelő mozgalom, melynek célja az emberek hangját eljuttatni a felelős döntéshozókhoz. Az avaaz kifejezés (illetve annak különböző formái) amúgy több egymástól távol eső nyelven is „hangot” jelent, a hangot pedig már a több mint 14 millió tag erősíti fel. Paul Hilder, az Avaaz egyik alapítója szerint az a demokratikus küldetés vezeti őket, hogy megteremtsék a hidat, amely átvezet abból a világból, amelyikben élünk, abba, amelybe élni szeretnénk.

Az Avaaz működése meglehetősen egyszerű: az oldalon egyszerre tucatnyi politikai, közéleti akció fut párhuzamosan, melyekhez a tagok könnyedén csatlakozhatnak. Leggyakrabban egy petíciót kell aláírniuk, melyet a kampány lejárta után az oldal szerkesztői eljuttatnak az illetékes politikusokhoz. Az Avaaz ereje a taglétszámában rejlik, rövid időn belül képesek nagyobb számú aláírót begyűjteni egy-egy ügy mögé. Sikerük kulcsa az alacsony belépési küszöbben van, azonban éppen ezért kapja a szervezet a legtöbb kritikát is. Az Avaaz 'aktivistáinak' ugyanis legtöbbször nem kell többet tenniük egy online petíció aláírásánál és egy link továbbküldésénél. Ritkábban előfordulnak ugyan tömeges telefonálásra buzdító kampányok, az utcai jelenlétet forszírozó akciók viszont kifejezetten ritkák.

Árthatnak a valódi aktivistáknak

Az Avaaz kritikusai szerint az oldal alkalmatlan eszköz érdemi változások eléréshez, a pár kattintás maximum az internetezők lelkiismeretének simogatására szolgál. Micah White, a Guardian publicistája szerint az ilyen weboldalak úgy viszonyulnak a valódi politikai aktivizmushoz, mint a McDonaldsos étkezés egy hagyományosan elkészített ételhez: nem igényelnek valódi elköteleződést és nincs hely bennük az eredeti, autentikus, radikálisabb hangoknak. Ráadásul a hasonló oldalak közötti verseny, egyre alacsonyabb belépési küszöbhöz vezet. Ezzel White szerint éppen azoknak a szervezeteknek ártanak a legtöbbet, melyek valóban tenni szeretnének valamit, hiszen az Avaazhoz hasonló oldalak elterjedésével sokkal nehezebb lesz bárkit motiválni arra, hogy pár kattintásnál nagyobb erőfeszítést tegyen.

A hasonló kritikákban általában csak klikktivizmusnak gúnyolt tiltakozási forma népszerűsége viszont töretlenül és meredeken növekszik, és tény, hogy az on-line mozgalomnak sikerült valódi eredményeket is felmutatnia. Indiában a több mint félmillió helyi tag tiltakozása is hozzájárult ahhoz, hogy új korrupció-ellenes törvény készülhessen, Angliában több szervezettel együttműködve komoly erőt felmutatva voltak képesek korlátozni Rupert Murdoch médiamonopóliumának kiaépítését, a Hilton szállodalánc pedig az Avaaz tagjainak nyomására vezette be alkalmazottai számára azt a képzést, amellyel kiszúrhatják a szállodáikban előforduló, szexrabszolgaságra utaló eseteket. Mindezekkel párhuzamosan a szervezet politikai súlya is folyamatosan növekszik, egyre több politikus ismeri el, hogy az Avaaz akciói tényleges hatással vannak a döntéshozatalra.

A legerősebb kampány: Szíria

A téttelen klikkelgetés vádja alól a leginkább azonban a szíriai események után tudtak kilépni. Ott aktivistáik egyszer csak a harcok közepén találták magukat és a többi nyugati szervezetnél jóval gyorsabban és hatékonyabban kezdtek el segíteni az ellenzéki erőknek. Helyi tagjaik révén a kezdetektől fogva sokkal pontosabb képük volt arról, hogy mi is történik az országban, emellett kamerákkal és műholdas telefonokkal látták el a civileket, így a katonaság brutális mészárlásai hamarabb terjedhettek el az interneten, növelve ezáltal a Szíriára irányuló nemzetközi nyomást. Az Avaaz aktivistái ráadásul a helyszínre is utaztak, hogy csempészútvonalakon több millió dollár értékben vigyenek be az országba orvosi eszközöket, a szervezet szír tagjainak helyismeretét kihasználva pedig nemzetközi újságírók ki és bejutását is segítették az ostromlott területekre

Az oldalon amúgy jelenleg is számos akció fut, az Amazonas őserdejei miatt a brazil kormányra kívánnak nyomást gyakorolni, a brit kormány tagjai között Murdoch beépített emberét fedezték fel és az ő eltávolítását sürgetik, módosítanák Marokkó büntetőtörvénykönyvét, hogy az szigorúbban lépjen fel a nemi erőszakot elkövetők ellen, de van akció az internetes szabadságjogok és a rinocéroszok védelmében is.

A kampányok indítása soklépcsős döntéshozatali folyamatban dől el. A tagoktól napi több ezer javaslat érkezik, ezekből válogat aztán az Avaaz 52 fizetett alkalmazottja. A kiválasztott ügyekről tesztemailt küldenek tízezer véletlenszerűen kiválasztott tagjuknak és az email olvasottságát, illetve a továbbküldési hajlandóságot veszik figyelembe. Ha elegen kattintottak az e-mailben található linkre és megfelelő számban továbbították azt a tesztalanyok, akkor a téma alkalmas arra, hogy az Avaaz zászlajára tűzze.

Magyarország nincsen

Az Avaaz gazdaságilag is egyre sikeresebb, annak ellenére, hogy nem fogadnak el felajánlásokat cégektől és kormányoktól, magánszemélyek esetében pedig 5 ezer dollárban (kb egymillió forint) maximalizálták a felajánlható összeget. A túlnyomó többség 10-20 dolláros mikoradományokkal segít, eddig mégis több mint 20 millió dollárt gyűjtöttek össze.

Növekvő nemzetközi népszerűsége ellenére az Avaaz Magyarországra még nem igazán tudott betörni. Egy-egy kérdés kapcsán kiírt petíciójuk ugyan forgott tematikus oldalakon itthon is, de maga a mozgalom 47 ezer magyar tagja ellenére sem tűnik túl ismeretnek. Nem akadtunk aktív magyar közösség nyomára az interneten, ahogyan még magyar ügyre fókuszált kampány sem fordult soha elő. Hazai vonatkozású hírt is mindössze egyet találhatunk a honlapon, egy februári Financial Times cikk összefoglalóját, melyben a magyarországi demokrácia sérüléséről számolt be a szerző

Kövesd a Petőfi utcát a facebookon is!