Schmitt Pál letarolta az elmúlt egy hét magyar nyilvánosságát: a plagizáláson kapott ex-államfő doktori címének visszavonása, majd lemondása körüli huzavona szükségszerűen uralta a médiát. Az egyoldalú hírversenyben pedig elsikkadt néhány téma, amelyek máskor simán vezető hírek lennének. Sikertelen népszavazási kezdeményezés, rekord munkanélküliség, kétséges eredményességű válasz a Velencei Bizottság kifogásaira és gyanús közbeszerzésügyi törvénymódosítás. Tájékozódjon utólag a Schmitt Pál árnyékában történetekről, és válassza ki a legfontosabbat!

Schmitt elnökségében önmagában sokkal több humor volt, mint abban a klasszikus viccben, amit a plágium ügyre aktualizálva küldtek sokan körbe az elmúlt napokban.

A második Orbán-kormány megalakulása előtt egy újságíró fölteszi Orbán Viktornak a kérdést:

- Elárulja, hogy mi a programja?
- Ellopunk 2000 milliárd forint közpénzt és egy bolgár tanulmányt.
- Egy bolgár tanulmányt?! - kérdezi meglepetten az újságíró, mire Orbán Simicska Lajoshoz fordul:
- Látod? Mondtam, hogy az a kétezer milliárd senkit sem fog érdekelni.

Anélkül, hogy belecsúsznánk az elnök bukását szándékos kormánypárti manipulációval magyarázó összeesküvés-elméletekbe, tény, hogy az idézett vicc pontosan írja le az elmúlt hét belpolitikai nyilvánosságát. Pedig a következő jelentős ügyek jöttek elő:

1. Két éves csúcson a munkanélküliség

A március legvégén publikált KSH-adatok lesújtó képet festettek, nemhogy nem közelítünk a beígért egymillió új munkahelyhez, de a legutóbbi negyedévben még nőtt is a munkanélküliség Magyarországon, amely eleve az egyik legrosszabb foglalkoztatottsági mutatókkal rendelkező ország az Unióban. 

2. Erzsébet-utalványban járna a szociális segély

A kiszivárgott koncepció szerint a kormány szociális juttatások egy részét a jövőben Erzsébet-utalvány formájában osztaná ki a segélyezett családoknak. A legszegényebb térségek mindennapjait jól ismerők szerint azonban a terv teljesen abszurd és átgondolatlan, nem lenne elég beváltóhely, és indokolatlan mértékű beleszólást jelentene abba, hogy a családok mire költhetik a segélyüket. Ráadásul mindezzel nem megoldanák, csak félresöpörnék az ismert problémákat, mindez pedig az uzsoraüzletek további felerősödéséhez vezethetne. 

3. Sikertelen LMP-s népszavazási kezdeményezés

Nem sikerült az LMP-nek összegyűjtenie a népszavazás kiírásához szükséges 200 ezer aláírást. Ezért a kormányzó kétharmad jóindulatán múlik majd, hogy lehet-e a tankötelezettség korhatárának visszaállításában, illetve három munkajogi kérdésben referendum Magyarországon. Az LMP mellett csúnyán beégtek a szakszervezetek is, akik a hírek szerint összesen csak hétezer aláírással tudtak hozzájárulni a begyűjtött 160 ezerhez.

4. Korrupció-párti törvénymódosítások

Schmitt Pál lemondásának napján más is történt az országgyűlésben, sorban érkeztek az olyan módosító javaslatok, amelyek jelentősen megkönnyítik a közpénzek ellenőrizetlen mozgatását. Ezek szerint ezentúl „nemzetbiztonsági érdekre” hivatkozva akár tíz évre is lehetne majd titkosítani egy közbeszerzés részleteit. Változna a közérdekű adatokhoz történő hozzáférés lehetősége is, bizonyos adatokat ugyanis ezentúl csak szakértők tekinthetnének meg. Ezen kívül változna az örökségvédelmi törvény is, amelynek következtében jóval kevesebb idő és eszköz állna rendelkezésre a régészeknek, hogy kifogást emeljenek egy-egy beruházás ellen.

5. Kétséges válasz a Velencei Bizottságnak

A magyar kormány a múlt hét végén küldte el a Velencei Bizottságnak készített válaszát, melyben az igazságügy átalakítása és az adatvédelmi hatóság függetlensége kapcsán felmerült uniós kritikákra reagáltak. A kormány álláspontja szerint a hamarosan életbe lépő változtatások elégségesek lesznek ahhoz, hogy Brüsszel eltekinthessen a kötelezettségszegési eljárástól. Máshogy látják ezt hazai jogvédő szervezetek. A Helsinki Bizottság, az Eötvös Károly Intézet és a TASZ közös állásfoglalást adott ki, amely szerint a kormány módosításai csak egyes pontokon korrigálják a kifogásolt részeket, de ettől még az átalakítás egésze továbbra is sérti a független igazságszolgáltatás eszméjét.

6. Schmitt Pál interjúja

Bár ez a kérdés természetesen elválaszthatatlan az egész Schmitt-sagától, bőven tartalmaz azon túlmutató dimenziókat is. Az akkor még posztjához ragaszkodó államfő péntek esti televíziós interjúja médiatörténeti fordulópont volt, és minden korábbi történetnél (még Lomnici Zoltán kitakarásánál is) pontosabban mutatta meg a közszolgálati médiában uralkodó viszonyokat. Biztosak lehetünk benne, hogy Obersovszky Péter kérdéseit egyszer még tanítani fogják.